Lányok, barátotok helyében már a tettek mezejére léptetek volna?

Igen :)

De ő is, csak szeretné megadni a módját. Költözés után eddig csak én találtam munkát, ő még sajna nem, így el lett halasztva.

Idén leszünk 25 évesek.

4 éve járunk, 3 és fél éve együtt élünk.

Nagyon szeretnék egyszer majd hozzámenni a páromhoz, de a kérdésedre nem a válaszom :)

Nagyon korainak érzem az eljegyzést, hiszen 20 évesek vagyunk, és habár 3 éve vagyunk együtt, de még tanulunk, önálló jövedelmünk csak alkalmi diákmunkákból van (elég kevés időnk van rá, nehéz szakon vagyunk mindketten), így otthon élünk, egyelőre összeköltözni se tudunk. Ráérünk még komolyabban elköteleződni egymás felé, így is tudjuk, hogy hosszútávú céljaink vannak egymással. Ha most megkérné a kezemet, lehet, hogy nemet mondanék. Én nem érzem szükségességét a jegyességnek úgy, hogy az esküvő minimum 4-5 év múlva lenne csak.

Pár hónap múlva kérném meg, pár hete költöztünk csak össze. 2 éve plussz pár hónapja vagyunk együtt.

Ez olyan dolog, hogy úgyis szóba kerül előtte és nagyjából be lehet határolni hogy fél éven belül aktuális lesz

2 éve vagyunk együtt (fél éve együtt is élünk), én lassan 25 leszek, de nem kérném meg a helyében a kezemet. Sosem voltam nagy házasságpárti, így igazán nem is gondoltam, hogy lesz valaha is férjem. (Ezt most légy szíves ne kommentáljátok). Ő viszont már tett utalásokat, hogy 2 éven belül megkérne. Én még nagyon nem állok rá készen, de próbálok hangolódni a gondolatra.

Félreértések elkerülése miatt, nem ő ellene van kifogásom, nagyon szeretem és senkivel se lennék szívesebben. De a házasság még nagyon nem nekem való.