Hány év együttlét után célszerű házasodni? Mennyi idő alatt lehet eldönteni, hogy sikeres lesz -e az illetővel a házasság?

Egy mondatban a célszerű és sikeres a házasság szóval????

Semmi közük egymáshoz...!

Nézd, ez nem olyan terv, mint a matematika. Itt előre nem tudod eltervezni, hogy x év együttlét után fogok csak férjhez menni. Ezt akkor az adott szituáció fogja adni. Ha pl. 5 éve együtt leszel valakivel, de már nem érzed igazán és megkéri a kezed akkor is hozzámész? Nem hiszem. Lehet a 6 évnél üt be a krakk, sosem lehet tudni.

Mi a férjemmel 4 évig jártunk utána házasodtunk, egy évet éltünkegyütt de szülőknél tehát még nem az igazi volt, de így tudtunk csak spórolni, hogy az esküvő után 4 hónappal már a saját lakásunkba is költöztünk.

Ha így gondolkodsz még 30 éves korodban is egyedül leszel.

Ezt nem lehet tervezgetni, jön magától.

huu, a pasik ettől meg fognak ijedni, ezt inkább ne hagoztasd. mi egy évig csak barátok voltunk,aztán összejöttünk, 8 hónapja voltunk együtt amikor összeköltöztünk, az eljegyzés tavaly megtörtént,3 éve vagyunk együtt, de ennél többre jelenleg nem vágyunk. minek??? oké, persze, gyönyörű ruha, nagy felhajtás, buli, de van erre fölös két millió forintod?

bár, te tudod, ha ez a vágyad...

Ahogy előttem írták,ezt sem eltervezni,sem megmondani nem lehet előre.

Ahogy a környezetemben látom,ha egy év alatt nem ismerik ki egymást,akkor 5 év alatt sem fogják. A házasság pedig nem egyen lő a nagy lakodalommal. Akinek fontosabb a külsőség: álomruha,sok vendég,stb. annak kár összeházasodni! Csak akkor tartson nagy lakodalmat,ha van arra fölösleges pénze! A házasság nem az idegenek etetéséről-itatásáról szól,hanem a megértésről,szeretetről stb.

A másik,de fontos dolog: gyereket csak a jól működő házasság után vállalni!

Nehéz nem belekötni a korodba... 19 évesen a tojáshéj még ott van a fenekeden. A való életről keveset tudsz. A házasság, az esküvő számodra a romantika netovábbja, nyilván szeretnéd átélni. Azt írod, hogy jelenleg nincs barátod, DE már "úgy" nézegeted a pasikat. Ez hatalmas hiba. Ahogy fentebb többen is elmondták: nem szabad előre belevetíteni a kapcsolatba semmit. Hatalmas hiba, ha már a kapcsolat elején kitalálod, milyen lesz a menyasszonyi ruhád, hogy fogják hívni a gyerekeiteket... A legtöbb pasi menekül az ilyen hozzáállástól, mert nagyon hamar leveszik, hogy csak statisztaként kellenének a romantikus mesédhez. Az élet viszont nem romantikus mese.

Ebből adódóan nem lehet megmondani, hogy mikor érett meg egy kapcsolat a házasságra. Nem lehet kijelenteni, hogy "öt év járás és ebből két év együttélés" ideális. Mert mitől lenne az? Mi gatrancia van arra, hogy többéves járás után, amikor már "illene" összeházasodni, ne romoljon meg egy kapcsolat? Mi bizonyíték van arra, hogy az egy-két éves együttjárás után kötött "elkapkodott" esküvő nem lesz élethosszig tartó? Felnőtt, komoly ember annyit tervez előre, amennyit logikusan és reálisan előre lehet. Ezt mindig az adott élethelyzet határozza meg. Egyébként pedig örökérvényű közhely, hogy kettőn áll a vásár: úgy képzeled, hogy a leendő barátod/férjed mindenben bólogatni fog neked? Azt hiszed, nem lesz véleménye a dolgaidról? Ez szintén hiba.

Ha egészen konkrét dolgot kérdezel, akkor itt az én esetem: 20 évesen ismerkedtem meg az azóta már férjemmel, két év fél év járás, ebből egy év együttélés után házasodtunk. Nem gyerek miatt, hanem mert mindketten úgy éreztük, hogy megtaláltuk az igazit. Nekünk elég volt ennyi idő, másnak az összeköltözéshez is kevés. Ehhez képest a legteljesebb harmóniában élünk együtt, a házasságunkat valódi szövetségként éljük meg. Nemcsak szeretők, de nagyon jó barátok is vagyunk a férjemmel. Közösen építjük az életünket, spórolunk saját tulajdonú lakásra. Ez még jobban összekovácsol bennünket.

Egy volt egyetemi évfolyamtársam példája: 16 évesen ismerte meg a párját. Tiniszerelemként indult, a szülők igen szigorúak mindkét részről. Ottalvásról a gimnázium alatt szó sem lehetett, az egyetem alatt is csak egy fél napot tölthettek együtt. A srác lassan hátrált volna ki a kapcsolatból, nőügyei voltak. A lány azonban nagyon ragaszkodott hozzá, a fiúnak megesett rajta a szíve, így nem szakított, pedig időről időre felhozta ennek a lehetőségét. A lány sírt, könyörgött, hogy ne hagyja ott, mert abba belepusztul...

Immár tíz éve vannak együtt, egy percet sem laktak még együtt, mert a lány apja úgy döntött, hogy az esküvőig nem engedi el otthonról a lányát. Így hát a lány egyre inkább pedzegette a házasságot, elnézte a fiú nőügyeit, kicsapongásait. Közben meg várta-várta a gyűrűt, és minden szülinapkor, karácsonykor, évfordulókor egyre bánatosabb lett. A fiú folyamatosan "gondolkodási időt" kért, végül kijelentette, hogy meghozta a döntést: ad még fél évet, a tizedik évfordulóig, és akkor két megoldás lehetséges: vagy szakít a lánnyal, vagy gyűrűt vesz neki. És végül kénytelen-kelletlen, szülői ráhatásra megvette a gyűrűt: úgy van vele, hogy jó lesz otthonra egy házicseléd, akit alkalmanként meg lehet fektetni, aki gyereket szül majd, és kiszolgálja őt, illetve elnézi a szeretőit. Aki mindezért nem vár mást, mint hogy a saját neve elé betoldhasson egy "-né"-t, és hogy végre elköltözhessen otthonról. Aki a kikönyörgött-kikényszerített eljegyzésről harmincasával rakja fel a képeket a közösségi oldalakra...

Hát ez egy szomorú végű mese lesz, pedig időt aztán hagytak maguknak...