Mennyire kínos lemondani az esküvőt 30 nappal előtte?

Májusban - többek között szüleim nyomására - el kezdtük szervezni az esküvőnket. Kezdetben még nem is volt vészes, úgy voltam vele, hogy legalább nem a kocsmából kell összevakarnom a majdani férjemet, az exemmel ellentétben.

Ahogy közeledik a dátum, egyre feszélyezettebben érzem magam, egyáltalán nem tesz boldoggá a szervezés, főleg az anyós magánakciói miatt. (Kb. mindenbe beleszól, pl. újraterveztette velem az ültetési rendet, mert neki nem tetszik, a sütiket is ő akarja megmondani, hogy milyen legyen. Holnapra házimunkának álcázott családi összejövetelt szervezett, ha rágondolok, rosszul leszek.)

A vőlegény abszolút nem olyan, mint álmaimban, nem tud kiállni magáért, végtelenül zsugori, tulajdonképpen a szex sem jó vele igazán. Odáig jutottam, hogy a héten már magamtól mentem céges kiküldetésre az ország másik felébe, hogy ne kelljen itthon lenni.

Tudom, hogy ciki, de egyszerűen nem merek előállni azzal, hogy fújjuk le a nagy haccacárét, pedig ehhez lenne kedvem. Jól gondolom, hogy erőt kellene vennem magamon és megmondani mindezt?