Elvált nő vagyok gyermekeim vannak már. Mostani kapcsolatomból lesz a harmadik gyerek. Kapcsolatunk jó. Tervezetük is a babát csak az esküvőt nem tartja fontosnak, én igen. Azt mondta feleségül vesz ha akarom. Így már nem is tudom. Mi a véleményetek?

Ez nem annyira maradiság kérdése.

Teljesen megértem a párodat, hasonló a gondolkodásom.

Ha Neked fontos, akkor elvesz. Most akkor mi is a kérdés? Hogy Neked fontos-e? Ezt Neked kell tudnod. Azt teszed mérlegre, hogy az Ő vonakodása és a Te kívánságod milyen arányban állnak egymással.

Az a része hülyeség, hogy Te "elvártad volna". Akkor vagy nem ismered, vagy nem szereted eléggé. Ő ilyen és nem olyan. Ez van. Ha ezzel együtt is elvesz és Neked ez fontos, akkor hajrá és kész. Ha közben rájöttél, hogy mégsem annyira fontos, az is jó megoldás. Csak azért kár összeházasodni, mert "ez a szokás". Legalább az egyik félnek akarnia kell, a másiknak meg bele kell egyeznie. (Minimum, tehát az optimum az lenne, ha mindketten akarnák.)

Én úgy érzem, Te valahol attól félsz, hogy Ő csak a Te kedvedért megy ebbe bele, és ezért adósa leszel valamilyen szinten. Ettől ne félj! A lényeg, hogy Ő szeret annyira, hogy megtegye érted. A párkapcsolatban pedig az ember amúgy is állandóan ad és kap, így "adósságokba" keveredik, tehát ez természetes, ettől is párkapcsolat a párkapcsolat. Ez egyszerűen egy nagyobb tétel, de szerintem nem vészes, el lehet fogadni.

Szia, talan a parod a herce-hurcatol fel, az eskuvoi ugyintezesektol. Nem azert nem akar elvenni mert nem akar veled egyutt elni, hanem igy sokkal egyszerubb neki. Tehat kenyelmi szempontbol.

En erre gondoltam, de aztan lehet hogy masra gondol a parod, nem tudom, ezt inkabb te erzed.

Most koncentralj a babara, es ha megszuletik akkor is, barmikor is az oltar ele allhattok.

Viszont az tenyleg igaz, hogy nem a papir a fontos, hanem az, hogy kitartsatok egymas mellett joban-rosszban egyarant.

Ugy, hogy csak azert visz oltar ele, mert te mar nyuzod ezzel az eskuvovel, szerintem nem jo. Akkor inkabb egyutt elni csak elettarsakkent.