Nőtársaim, vagytok itt a gyk-n olyanok, akik hozzám hasonlóan nem álmodoznak arról, hogy menyasszonyok legyenek?

nekem rengeteg ellenérzésem van az esküvővel kapcsolatban. másokéval semmi bajom, velük örülök, elmegyek bulizni, viszek ajándékot, nagyon jól tudom érezni magam, viszont nekem elképzelhetetlen, h egy ilyen eseményen főszereplőként részt vegyek.

nem tartom magam elég szépnek ahhoz, h jól álljon bármilyen ruha, smink vagy haj. de ez inkább a lagzi része a dolognak, ami ugye nem kötelező.

viszont vagyok annyira non-konformista, hogy még maga a házasság jogi háttere is elfogadhatatlan számomra.

a párom elvenne, ha nagy álmom lenne egy esküvő, de megbeszéltük, h nekem egyáltalán nem fontos, így maradunk a vadházasság kellemes állapotában :) nagyon boldogok vagyunk együtt, semmilyen extrát nem adna egy papír.

Tök jó,hogy 10-esként röviden elmondtam a saját történetem,aminek egyik fele tökéletesen megérti a Kérdezőt,másik fele pedig rávilágít arra,hogy az ilyen álláspontból is ki lehet jönni,ha olyan dolog történik az ember életében és ezt a saját tapasztalataimra épített rövidke kis hozzászólásom a témához le lett pontozva!:)

Egyébként azt jó volt látni,hogy más is volt evvel így (és zárójelben jegyzem meg,hogy nem gondoltam volna magamról,hogy majd egyszer "átállok a másik oldalra, mégis megtörtént)!:)

Szeretnék egyszer férjez menni, szeretnék esküvőt, házasságot. Alapvetően elég romantikus, "szerelmes" típusú lány vagyok, de.

A legkevésbé sem hiányzik egy nyálas, csöpögős, klisészerű lánykérés, ettől rosszul vagyok, egyébként is utálom a meglepetéseket. Ne.

Nem akarok hosszú hónapokig, akár évekig jegyben járni, mutogatni a gyűrűmet, hogy "engem eljegyeztek ám!", és erre verni a mellem, főleg, ha még nincs is tervbe esküvő.

Nem akarok habos-babos, ropogós, fehér esküvői ruhát, ahogy nem akarok csicsás esküvői díszletet, angyalarcú mini-koszorúslányokat, mulatós bandát, hogy a jónép hajnalig ropja.

Nem akarok milliókat elb@szni egyetlen estére, ahhogy sem, ha az az én "nagy napom" (persze csak az enyém, a vőlegény szinte mellékes).

Ezek távol állnak tőlem.

Én egész életemben arról álmodoztam, hogy majd fehér ruha, harangzúgás stb. Nem nagyon nagy, drága és sznob, hanem olyan hercegnős esküvőre vágytam, meg szép ékszerre stb.

Ez eltartott egészen huszonéves koromig.

Aztán megismertem A férfit. :) Azóta pont tojok az ilyesmikre. Valahogy kinőttem az egészet. Annyira leköt minden nap az, hogy boldog vagyok mellette, szeretem, szerelmes vagyok, becsülöm, tisztelem, törődök vele és mindezt ugyanolyan szívvel-lélekkel adja vissza nekem, hogy már nem érdekelnek a külsőségek. Évek óta együtt vagyunk. Már réges rég megegyeztünk, hogy ha majd odajutunk és gyereket szeretnénk, ami még kb. 2-3 év, akkor előtte a szűk család jelenlétében összeházasodunk. Asszem a lánykérés rész ennyi volt, és számomra ez épp elég nagy boldogság, hogy ő is velem szeretné leélni az életét. Mert ez a fontos. És nicns az az eljegyzés vagy esküvő, amire elcserélném.