Mi kell egy lány "kelengyésládájában" legyen?

Nem akarom sem a kérdezőt, sem a válaszolókat sem bírálni, sem pártjukra állni. De azért régen is volt úgy, hogy a gazda fia odavitte a házhoz a menyecskét, és bizony a fiú édesanyja átnézte apróra azt a "tulipános ládát", amibe az ifiasszony a kelengyéjét vitte. Ha valami miatt esetleg "kiebrudalták", mert kiderült hogy "szégyent vitt" a családra, nehogy több dologgal távozzon, mint amennyivel odament.

Másrészt volt olyan nagygazda is, aki ha megnősült a fia, akkor nászajándékba adta oda neki az egyik tanyáját, hogy ott kezdjenek egy új életet az ifjú házasok. Oda viszont kellettek az edények, és egyéb dolgok is. Tehát a menyasszony kelengyéjéből bizonyos "alapvető" cuccok nem hiányozhattak.

Én megértem valahol a kérdezőt, különösen, ha az anyós-jelöltet még abból a "régi fából faragták", vagy éppen "kistelepülésen élnek", és nem szeretné, ha bármi miatt, bármikor is "kibeszélné a falu".

Persze a hozzászólóknak is igazuk van, különösen ha nagyobb városban élnek, meg valóban más világban élünk már, de erre mondják: könnyen beszél az, aki nem dadog. :)))

mi nem vagyunk ilyen görcsös hagyománykövetők. anyum mondta, h vigyek mindent amire szükségem van, neki is maradt pont elég. a párom meg hozta a szép kis bőröndjét :)

nem is értem, h miért kell olyan helyre vinni bármit is, ahol már van.

az igazi közös életre meg ráértek beszerezni a dolgokat, mire eljön az ideje.

Én pártját fogom a kelengyének, és általában a hagyományoknak. Teljesen megértem a kérdező aggodalmát, miszerint az anyósa szemlét fog tartani, hogy mit is hozott a házasságba a menye. Annak idején ez mérce volt, egyrészt a vagyoni helyzetét, másrészt pedig a család szerető gondoskodását lehetett lemérni rajta. A lányos szülő a gyermek megszületésétől fogva gyűjtötte a stafírungját, és ez igen megterhelő volt sokszor. Mondták is gyakran, hogy ahány lányt férjhez adtak egy családban, annyiszor "égett le a házuk"

Szerintem nem probléma, ha a kérdező elejét szeretné venni anyósa cummogásának: "nah, ezt is hogy engedték el hazulról"

Érdekességképpen írom, de erre aztán igazán nincs szükség, hogy a kelengyéhez hozzátartozott az a ruha, amiben a menyecskét eltemették, és a szemfödele is, történjen bármikor is a halála.

Illetve a kovászt is a szülői házból vitte el a menyecske, amiből a következő kenyeret sütötte meg az új otthonában. Ez nagyon szép jelképe a folytonosságnak.

Én bizony fogok készíteni a lányomnak kelengyésládát, méghozzá valódi, régi ládából, a vaterán már komoly darabokat lehet kapni 70 ezerért+ legalább ennyi a felújítás. Nem igen érdekel, hogy már mindenük megvan, hiszen több mint tíz éve együtt élnek.

Csak bátran, Kérdező, tömd azokat a bőröndöket!!!