Megharagudnál a gyerekedre ha nem jelentené be az esküvöt?

Egy saját történettel tudnék szolgálni. Egyik unokatestvérem már évek óta Németországban élt a párjával, feledésbe is merült, hogy valaha is szeretnének összeházasodni. Különböző okok miatt még is úgy döntöttek, hogy összekötik az életüket és erről senkinek nem szóltak. 2 tanúval összeházasodtak és kész. A szülőknek küldtek haza egy-egy táviratot, hogy "összeházasodtunk" és pár fényképet is küldtek. A lány anyukája elmondása szerint egész este zokogott és még másnap is könnybe lábadt a szeme. Szereti a lányát és nyilván jól esett volna neki, ha lett volna lehetősége eldönteni, hogy szeretne-e ott lenni a lánya esküvőjén, még ha csak egy fél órás ceremónia is volt. Ugyanakkor mosolyogva gratulált a lányáéknak telefonon előttünk, mert elmondása szerint mit is tehetne? Az egyik szeme sírt, a másik nevetett. Én ilyennek nem tenném ki a családomat!

Értem, hogy nem jó a kapcsolatotok velük, de azért mégis csak a szüleitek. Felnevezltek benneteket stb. Szóval azért ennyit megérdemelnek, hogy legalább tudjanak róla. Ezt úgy írm, hogy nekem sem mindig felhőtlen a kapcsolatom anyummal. Ha szülő lennék, akkor biztos rosszul esne.

En nem haragudnek, mivel nalunk is felmerült, hogy csak utolag mondjuk meg. Szerintem a hazassag ket ember dolga, raadasul a menyasszony es a völegeny vallarol rengeteg feszültseget levesz, ha csak a lenyegre koncentralhatnak es nem azzal vannak elfoglalva, hogy ki hogy erzi magat es mit csinal az esküvön. Megertem azokat is, akiknek rosszul esik. Meg lehet csinalni a polgarit ehhez elöbb, es esetleg kesöbb a templomit, ahova mar meg lehet hivni több embert is.