Diplomás nők, ti hány évesen mentetek férjhez? Miért vártál addig, vagy miért mentél hozzá olyan hamar? Babát mikor vállalt (at) ok? Nem bántad meg, hogy így alakult?

24 éves vagyok, tavaly diplomáztam, most szeptemberben lesz az esküvőnk. :)

Nem a suli volt az akadály, egyszerűen így alakította az idő, az élet (3 éve vagyunk együtt). A babával még várunk pár évet mindenképpen, mert én szeretném megcsinálni a szakvizsgámat, építgetni a karrieremet, plusz a vőlegényem sem érzi azt a leküzdhetetlen vágyat a baba iránt. Néha eszünkbe jut, hogy "milyen jó lenne, ha...", de aztán rájövünk, hogy rengeteg még az időnk és vannak más céljaink, amiket egy-két gyerek mellett nehezebben tudnánk megvalósítani. Az első babát 3-4 év múlvára tervezzük, de úgy gondolom, ha esetleg most sikerülne bármiféle véletlen folytán, nem vetetnénk el.

Nem bántam meg egyáltalán, hogy fiatal menyasszony vagyok, a sok "dehát előtted az élet" megjegyzésre meg nem tudok mit reagálni. Igen, előttem van, de a vőlegényem semmiben nem akadályoz. Emiatt nem leszek házi rabszolga, nem lesz korlátozva az, hogy mikor hagyhatom el az országot, semmi hátránya nem lesz annak, hogy házasok vagyunk. Szeretjük egymást, boldogok vagyunk és alig várjuk az esküvőt. Igazából örülök is, hogy ilyen "középidőben" jöttünk össze, mert én 15 éves koromtól 20 éves koromig maximálisan kiszórakoztam magam, nem is vágyom a "büszke szingli életre".

Hasonlóan az első válaszolóhoz. 24 évesen kaptam diplomát, három hónappal később mentem férjhez, még mindig 24 évesen :D

Ez tavaly volt, idén ősszel-télen kezdünk el próbálkozni a babával.

Az esküvőt így hozta ki a lépés, amíg egyetemre jártam, addig nem szerettem volna férjhez menni, meg egyébként is 21 évesen ismertem meg a férjem, szóval ez így tök jó időben történt szerintem. A babával meg azért várunk még egy fél évet-évet, mert még mindig karriert építek, tapasztalatot szerzek, és most vettünk lakást, még kicsit össze kell szednünk magunkat anyagilag, hogy bátran vágjunk bele a babázásba.

Szóval, engem nem sok mindenben hátráltatott az az 5 év. Eleinte persze megkaptam, hogy jaj, milyen fiatalon megyek férjhez, meg most is még sokan rácsodálkoznak, hogy 25 évesen férjnél??!!! De nem tud érdekelni. A kapcsolatunk jó, boldogok vagyunk együtt, mi úgy éreztük, hogy egymással szeretnénk leélni az életünket, most ezért szerintem felesleges lett volna még 5 évet együtt járni, mert csak, nehogy túl fiatalok legyünk a házassághoz. Ha elválunk, annak szerintem semmi köze nem lesz ehhez.

24 vagyok, most végeztem, jövőre lesz az esküvő. 25 leszek akkor. Szerintem ez átlagos, se nem túl korai, sem nem túl késő. Akkor leszünk együtt 4 éve a vőlegényemmel, tovább húzni egyikünk sem látja értelmét.

Gyereket még egy ideig nem szeretnénk, egyelőre úgy gondolom, hogy 28-30 éves korom körül, de ez egy olyan dolog, amit sosem lehet előre tudni.

Nekem 22 évesen lett diplomám, de férjnél még most, hat évvel később sem vagyok.

A diplománál többet jelent, hogy mikor ismeri meg az ember az ideális partnert. Hiába akartam én 23-24 évesen házasodni elméletben, ha akkor a párom még a fasorban se volt. :)

"Miért vártál addig, vagy miért mentél hozzá olyan hamar?"

ezt a kérdést imádják azok a 30+ lányok akik még mindig szinglik, míg körülöttük a barátok már babáznak

Én még nem mentem férjhez, jövőre tervezzük. Akkor leszek 30 éves (illetve még nem leszek 30 éves a tervezett időpontban).

Párommal 23 éves korom óta vagyok együtt.

Az oka annak, hogy sokakhoz képest később mentem hozzá, az inkább az anyagiak. Szülők nem segítenek anyagilag, hitelt nem szeretnénk felvenni és egészen idáig nem voltam anyagilag olyan biztos magamban, hogy meg mertem volna lépni. Pedig nem egy puccos esküvőt szervezünk (szűk körű, csak egy ebéd, semmi sallang, semmi csicsa).

Nem bántam meg. Miért?

- az ízlésem sokat változott azóta, és az utóbbi 1-2 évben kristályosodott ki igazán

- rájöttem, hogy egy esküvőben mi a fontos és mi a sallang... ha mondjuk 25 évesen mentem volna férjhez, egy csomó olyan dologra költöttem volna pénzt, ami nem adott volna hozzá a boldogságomhoz

- így még biztosabb vagyok a kapcsolatunkban így, hogy 6 év után sem akarunk mást, és tényleg össze is passzolunk

- szerettem volna együtt is élni házasság előtt, ez meg az elmúlt 2 évben lett csak aktuális

- pár évvel ezelőtt olyanokat is meghívtam volna az esküvőmre, akiket barátoknak hittem, de mostanra már tudom, igazából felszínes ismeretségek voltak csak, és azóta össze is vesztünk... hát nem lenne jó élmény az ő pofájukat nézni az esküvői fotókon, na

Szerintem nincs túl sok különbség diplomások és nem diplomások között, max. annyi lehet, hogy a nem diplomások között arányaiban több a buta, elhamarkodott döntéseket hozó ember. Egyáltalán nem azt mondom, hogy a többség ilyen, de több ilyen van közöttük, mert azért egy egyetemhez bekerüléshez, hacsak nem ilyen pénzgyűjtős-fizetős típus, azért kell egy minimális tudás és akaraterő. Nem az egyetemet, fősulit vagy rögtön suli után OKJ-t végzett ismerőseim azok, akik 18 évesen teherbe estek, mert b.tak védekezni, aztán már házasságra is léptek, hogy "a gyerek legalább családba szülessen", meg akik 1 év kapcsolat után, 19 évesen összeházasodtak, mert "mi aaaaaaaannnnnnyira szeretjük egymáááááást". Azért ált. ez nem az egyetemista értelmi szint.