Egy házasság az rossz üzlet férfi számára?

A volt férjemmel külföldön éltünk. Neki semmije nem volt, én örököltem egy laskát itthon. Azt eladtam 10 milláért és átváltottam euróba, az volt az önerő a közös házunkhoz, ő fizette a hitelt, havi kb 1000 eurót. Egy évig laktunk ott, majd eladtuk mert tönkre mert nem bírtuk a hitelt. Eladtuk a lakást, aminek annyira felment az ára, hogy a különbözetből tudtunk itt venni magunknak egy kis vidéki házat. Váláskor a házikó feleződött. Benne volt az én 10 misim meg az ő általa hitelbe fizetett kb 4 vagy 4fél misije. Kint ő keresett jobban, itthon viszont én, mert nem beszélte a nyelvet. A gyerek nálam maradt, (inkább meghalnék, mint hogy lemondjak róla, de nem is tolongott, mert nem tudná nevelni) gyerektartást akkor fizet ha van pénze, de sokszor nincs mert vállalkozó, külföldön él. Szerinted anyagilag ki járt itt jól? Ha lett volna házassági szerződés akkor nekem jutott volna több a ház árából mert nekem több, mint kétszer annyi vagyonom volt benne. Ne érts félre, nekem ilyen eszembe sem jutott volna a házasság közös kassza, fele-fele.

Ja, és arról ne beszéljünk, hogy két nyelvet beszélek, de tanárként dolgozom, mert egyedülálló szülőként kell a nyári szünet stb. Nincs kire hagynom a gyereket. Nem tudok plusz pénzt keresni, csak néha pár magánórával mert a gyerek állandó tényező. Nem tudok karriert építeni, mert akkor őt ki nevelné?

Azt meg csak zárójelben jegyzem meg, hogy a statisztikák szerint a házas férfiak tovább élnek, az én korosztályomban (negyvenesek) nagy részt a nők főznek és végzik a házi munkát, és hiába a nők adják be a legtöbb válást, az ok majdnem mindig az, hogy apuka megcsalta terhesen stb. Kinek rossz üzlet a házasság aranyom?

#15. Te hagyod, hogy belédfröcsköljön, akivel azt sem tudod hányadán álltok/egyedül maradsz-e a gyerekkel ? Na ne nevettess :). Az, hogy lesz gyerek vagy nem lesz gyerek, nagyobbrészt múlik a nőn, mint a férfin.

33/f

#22

Nem igaz. 50-50%

Ugyanígy ti se rinyáljatok, hogy anyagilag lehúz az asszony, hisztis, megcsal és/vagy szex sincs, mert ezt meg ti választottátok.

Nem mintha érintene a téma. Pont azért, mert 5-10 éves házasságokat is láttam szétesni, mikor apuka nem tudott csomót kötni a farkára, és az anya szívott egyedül a gyerekkel. Nekem ez nem hiànyzik, soha nem is lesz gyerekem. Férjhez se fogok menni. Viszont egy ideje erősen gondolkodok, hogy minek nekem akkor férfi? Több a gond és a házimunka, a szex meg idővel egyre laposabb lesz. Tavasz óta szingli vagyok, és ez életem legszebb nyara.

"Ugyanígy ti se rinyáljatok, hogy anyagilag lehúz az asszony, hisztis, megcsal és/vagy szex sincs, mert ezt meg ti választottátok."

Igen, ennek megfelelően kiqúrjuk a pitsába, ahelyett, hogy gyereket csinálnánk neki. Vagy ha nem, az a mi önsorsrontó döntésünk, melynek vannak következményei. Az, hogy a nő szül, az teljes mértékben az ő döntése említett extrém esetektől eltekintve. Vagy nem így van ? Mert akkor szívatásból akarom, hogy szülj tőlem 3 gyereket, hogyha terhességenként 50%, akkor egy mindenképpen összejöjjön ;)

A házasság hosszútávon mindkét fél számára rossz üzlet,Kérdező!

A férj is csak veszíteni fog rajta, és a nő is.

Azok a házasságok működnek jól ahol a férfi ad bele többet. Tipikusan jó házasság ismerősi körömben barátnőmé.

1.) a férfi kívánja többször a szexet

Ilyenkor "anyukának" van lehetősége kicsit játszadozni, húzni a férfi agyát. Sokkal vonzóbb, becsülendőbb egy olyan nő aki nem ugrik, mindig....

2.) a férfi keressen többet.

Elégedett, boldog asszonyka, jól működik a házasság.

Anyagi biztonság. Jó ha a férfi 2-szer, 3-szor annyit tesz bele mint a nő.

3.) AUTÓval furikáztatás! Bár ez inkább a középkorú nőkre jellemző.

Elvárás, hogy "apukám" cipelje mindenhova, érte menjen!

4.) Nem utolsó szempont ha "apukám" jóképű, magasabb iskolázottságú vagy magasabb munkakört tölt be.

A jó házasság titka az elégedett feleség!

Hogy a kérdésre is válaszoljak: Ha ez nem így van ahogy leírtam akkor a feleség nagy valószínűséggel beadja egy idő után a válást. Azért mert nem tud felnézni a férjére.

Hogy rossz vagy jó üzlet-e? Az attól függ "apukám" mennyire szerelmes, később mennyire a megszokás rabja.

- tudni kell magunkhoz való pàrt vàlasztani ( önismeret). A legtöbb ember sajàt magàt sem ismeri eléggé, nem hogy olyan tàrsat lenne képes vàlasztani akivel ténylegesen passzolnak egymàshoz, azon felül persze, hogy az érzelmek megvannak és működik a kémia

- a legtöbb pasi eleve nem is akarja ténylegesen a nyakàba venni a gyerekekkel jàró felelősséget, terheket, mindennapos maceràt. Még jó, hogy az anyàknak ítélik legtöbbször. Nem ok nélkül van így. Az a tény, hogy a nő az aki kihordja és megszüli a gyereket, màs kötődést eredményez, mint aki x perc szexet és a spermàt teszi bele, de amúgy testileg egyébként semmi köze a dologhoz. Rengeteg olyan pasit ismerek aki a kapcsolat vagy hàzassàg alatt is magasról sz...rt a gyereke fejére, kicsit se foglalkozott vele, egyszer nem cserélte ki a pelenkàt, vagy olvasott esti mesét mert ő fàradt...és a felesége azért van otthon vele, higy ő nevelje, holott a gyerek KÖZÖS vàllalkozàs. Aztàn az ilyen pasik hőbörögnek legjobban, ha a nő kapja a gyereket, és tartàsdíjat fizetni büdös. Plusz a gyerek hàtràny a csajozàsban is, tehàt jó ha a mindennapokban nincs útban.

- anyagiakkal halàl felesleges jönni, Magyarorszàg nem Amerika, hàzassàg előtti vagyon soha nem lesz közös, ahogy az örökség sem. + Aki félti a pénzecskéjét, és nem felel meg az 50-50, szabadon lehet hàzassàgi szerződést kötni, és külön kasszàn lenni jogilag is. Amelyik nő ügyvédi ellenőrzés utàn, ha minden ok, nem írja alà, AZT nem kell elvenni. Ennyire egyszerű.

Innentől semmi kàra nem szàrmazik egyik félnek sem a hàzassàgból. Mindössze ésszel kell belevàgni.

Nem tudom. Nő vagyok. És özvegy.

Egy dolgot tudok, ha most volnék 20 éves, a mai eszemmel és tapasztalatommal, sosem mennék férjhez.

Pedig jó házasságom volt, a férjem remek ember volt. Ügyes, talpraesett, humoros, társaság közepe. És végtelenül megbízható. Szeretett engem, szerette a gyerekünket, és én is szerettem őt. Jól éltünk, a gyerekünkkel sem voltak nagyobb gondok.

Aztán mégis... amióta egyedül élek, rájöttem, hogy ez a nekem való életmód. Megszabadultam a kötöttségektől (gyerek felnőtt, egy másik országban él). És baromira jól érzem magam egyedül. Néha lelkiismeret furdalásom van miatta. Nem is mondom senkinek. Gyereknek sem, aki nem is érti, miért nem akarok hozzá költözni. De ez van.