Mi a jó hozzáállás, ha folyamatosan bánt a férjem testvére és nem akarom, hogy ez megmérgezze a házasságunkat?

Beszéltünk erről a férjemmel,többször is, sokat. Ő is látja, hogy milyen a viselkedése és többször szólt neki, hogy fejezze be, de nem használt. Tulajdonképpen nemcsak nekem szól ez, ő alapvetően is mindenkivel ilyen. Az egész családban mindenkivel vannak konfliktusai. Van egy másik testvérük, akivel nagyon jól kijövök, az anyósommal is kifejezetten szerettük egymást, amíg élt. Minden más rokonával jó a viszonyunk, de ez a testvér már nagyon megtépázta az idegeimet. Ő egyedül él, gyermektelen, betegeskedik, megkeseredett és nagyjából az egész világra haragszik ezek miatt. Mindenkibe belemar és nem veszi észre, hogy emiatt magányos. Tudom, hogy legjobb lenne nem foglalkozni vele. A többiek néha visszaszólnak neki, de többnyire ráhagyják és nem foglalkoznak vele. Nekem ez nem igazán megy. Hosszú évek alatt sok sérelem ért tőle és egyre nehezebben viselem. Elkeseredésemben kifakadok a férjemnek, hogy nem bírom tovább. Nem akarom, hogy közénk álljon. Semmi más bajunk nincs egymással, annyi nehéz helyzetet megoldottunk már, ami csak közelebb hozott egymáshoz, de ezzel nem tudunk mit kezdeni. Ha nem szólunk vissza, mikor megbánt, akkor azért rossz a hangulat, ha a férjem szól neki, akkor meg azért drámázik és az se jó. Messze lakik szerencsére, évente csak pár alkalomról van szó, de szó szerint rosszul vagyok, ha megyünk hozzájuk, gyomoridegem van, stb. Nem tudom, hogyan kezeljem ezt.

Igen, valóban igaza lehet annak, aki azt mondta, ebből nem kell problémát csinálni. Azt hiszem, valójában nekem az a legnagyobb problémám ezzel kapcsolatban, hogy zavar, hogy nem sikerült mindenkivel jó kapcsolatot kialakítanom. Az is igaz, hogy ez nem rólam szól, mert neki tulajdonképpen senkivel sincs jó kapcsolata. Valahol sajnálom amiatt, hogy magányos, de nem lehet senkit megmenteni, ha nem akarja. Másrészt bennem valamiért az van, hogy a párunk családjával muszáj jóban lenni. Nálunk, az én rokonaimmal jó a kapcsolat, nincs feszültség. Otthon, a saját családunkban a férjemmel szintén béke van. Náluk is, mindaddig, míg a testvére meg nem érkezik. Nehezen viselem a feszültséget, egyszerűen nem fér össze a fejemben a család fogalmával. Talán nem kellene ehhez ragaszkodnom és tudomásul kell vennem, hogy egy családban mindenféle ember van. Az életünkre gyakorolt hatása pedig gyakorlatilag úgyis nulla, nem kell vele foglalkozni. Logikus, bár nem könnyű magamévá tenni ezt. Akkor vagyok zaklatott még 1-2 napig, mikor találkozom vele. Az évek során szépen fokozatosan redukáltuk a találkozások számát, szerintem a jövőben ez tovább fog csökkenni. Köszönöm a válaszokat!

Ha te mondod. Jó szórakozást neked.