Kihült hàzassàg, mindenem megvan, mégsem vagyok boldog, mit tegyek?

35 éves nö vagyok, a férjemmel (aki20évvel idösebb) 7 éve vagyunk együtt, ebböl 4 éve häzassàgban élünk, nagyon jo anyagi körülmények között. Amikor megismerkedtünk, lenyügözött az, hogy hirtelen belekerültem egy teljesen màs vilàgba, utazàsok, pénz, stb. Azt màr a kapcsolat elején éreztem, hogy eléggé màs vilàg vagyunk mi ketten, én inkàbb a "bolondosabb" kategoriàba sorolnàm magam, ö viszont komoly, megbizhato, nagyon rendes pasi, aki leste minden kivànsàgomat màr a kezdetektöl fogva, és ez a mai napig igy van. Szoval egy picit mindig volt bennem egy olyan furcsa kis érzés, hogy mintha nem passzolnànk ugy istenigazàbol össze, de mindig azzal nyugtattam magam, hogy hàla istennek, hogy kifogtam egy ilyen férjet, és mindenki irigy ràm, szuper életem van stb. A bajok ottkezdödtek, amikor kB 3-4 évvel ezelött kiderült, hogy van egy gyogyithatatlan betegségem, amivel ugyan együtt lehet élni de idönként nagyon kellemetlen. Ez is eléggé padlora tett lelkileg, de ezen még ugy ahogy tultettem magam, viszont utana jött a következö csapàs. Mäsfél évvel ezelött eldöntöttem, hogy szeretnék teherbe esni, de azota sem sikerült sajnos. A probàlkozàsok alatt màr éreztem, hogy valami nem igazàn stimmel a kapcsolatban, mindig ez a "muszàj" szindroma volt, hogy valojaban semmi kedvem nem volt lefeküdni a férjemmel, csak a teherbeesés miatt voltak ilyen ötperces menetek, ami engem rettenetesen bàntott. Valojàban az bàntott, hogy a kapcsolatban nem stimmel valami, nem tudunk joizüeket beszélgetni, nem jo a szex, nem tudunk nevetni egymàssal. Kb. két honapja jött ràm az az érzés hogy lehet, hogy nem véletlen ez, hogy nem jön össze nekünk a baba. Most be is fagyasztottam ezt a dolgot, és vàrok, hogy mi lesz... probaltam vele beszélni erröl, hogy neki mi a véleménye, de ö nem érti hogy mi a probléma, szerinte minden rendben van ebben a kapcsolatban és neki kielégitö igy. Namàrmost, a kérdéSem lényege az lenne - és itt föleg tapasztaltabb, idösebb nök véleménye érdekelne, hogy Ti mit tennétek egy ilyen helyzetben? Itt vagyok 35 évesen, amikor màR gyereket kéne vàllalni, betegen, egy olyan hàzassàgban, ahol tudom, hogy a férjem soha nem csalna meg, mindig lehet rà szàmitani, ö imàd engem, mindenünk megvan, amiröl màsok csak àlmodnak - és én szétunom mellette a fejem, és legszivesebben csomagolnék és elindulnék valamerre, magam sem tudom, hova. Néha azt érzem, hogy most azonnal összepakolok, de utàna meg mindig az jut eszembe, hogy lehet h ezzel elcseszném az egész életem, mert itt a jo, a biztonsàgban. Viszont attol is félek, hogyha most nem lépek, utàna ha netàn mégis sikerülne teherbe esni valahogy, itt kéne maradnom, és egész életemben bànnàm, hogy nem mentem.