Hogyan béküljek ki a feleségemmel?

Most vettem észre, hogy a kisebbik is két éves már, ilyen korban bőven mehet bölcsibe is. De azért gondolkozz el rajta, hogy mit akar a feleséged, amit te nem úgy csináltál az elmúlt 3-5 évben, mióta a gyerekek megszülettek. És magadat is családcentrikusnak tartod. Felnőtt életet IS szeretne a feleséged, nem hiszem, hogy eldobni szeretné a gyerekeit, inkább egy egyensúlyt.

Arról amúgy nem is beszélve, hogy szerinted ha elválnátok mi lenne? Nem teljes állásban dolgoznátok mind a ketten, a gyerekek pedig bölcsibe-oviba mennének? Tényleg ezt kell meglépnie a feleségednek ahhoz, hogy visszamehessen dolgozni? Nem lehetne ezt a házasságon belül megoldani?

Nő vagyok és át tudom érezni. Egyszer majd szeretnék gyerekeket. De őszintén megrémiszt annak a gondolata, hogy évekig napi szinten otthon üljek a gyerekkel és abból álljon az élet.

A szülés utáni depresszió simán játszhat. Nem arról van szó, hogy fontosabb a munka. De sokaknak nem való, hogy egész nap a gyerekkel otthon üljön. Vagyis, hogy semmi inger ne érje. Szerintem az még valahol jó is, ha van más szenvedélye a gyereken kívül és nem ilyen ősanya típus aki csak arról tud beszélni.

Pszichológus. Nem azért mert hülye, hanem mert ez egy létező jelenség. Hidd el, ha odafigyeltek erre, ez se tart örökké. A szavaidra meg vigyázz.

Na most miért nem reagálsz, kérdező?

Komolyan kinyílt a bicska a zsebemben, hogy lepszichopatázod a feleséged, meg érzelemmentességgel vádolod, és csodálkozol, hogy elege van belőled?

Én szájon is vágtalak volna, ha lepszichopatázol.

Empátia nincs benned egy csepp sem. Te kigondoltad, hogy milyen legyen a számodra megfelelő nő, aztán szarsz bele, hogy a nejed nem illik bele ebbe a sablonba, mèg hőbörögsz is rajta.

Valóban ha te annyira családcentrikus vagy, maradj otthon te a gyerekekkel ès legyél te háziasszony.

Meglátjuk, hogy bírod.

Idióta..

A korábbi hozzászólókhoz hasonlóan nem értem, hogy a feleséged miért lenne pszichopata. Én is karrierista vagyok, és megbeszéltük a férjemmel, hogy felesben maradunk otthon a gyerekkel. (Tehát 9 hónapot én és 9-et ő).

Nem gondolom, hogy bármelyikünk pszichopata lenne azért, mert nem akar otthon maradni 5-6 éveket.

Hű, azért nőként is meglepett, hogy milyen válaszokat kapott a kérdező, pedig függetlenül attól, hogy elég durván beszólt a feleségének, szerintem a nő felől is adódik probléma bőven.

Eleve nem értem azt a feltételezést a válaszolók részéről, hogy a férj erőltette a gyerekeket a nőre. Ha én nem akarok gyereket, akkor erőltethet bárki bárhogy, nem fogok szülni, mert tudom, hogy nekem a karrier fontosabb. Ne csináljunk már úgy, mintha egy felnőtt embernek nem lehetnének önálló döntései. A családalapításhoz két ember kell, mindketten vállalták és tudták, hogy mit vállalnak. Ha már az első gyerek után is azt érezte a kedves hölgy, hogy ő nem ezt akarta, miért szült még egyet?

#16 Szerintem itt többségében azok az emberek válaszoltak, akiknek nincs gyerekük.

Amúgy a kettős mércén indult be mindenki. A pasi szerint a nő pszichopata, mert megbánta, hogy 6 évet otthon volt a gyerekkel? Akkor próbálja ki, maradjon otthon még ő is egy évet.

Nemrég hagytam ki felet a férjem munkája miatt, nem kicsit borult fel tőle az önképem.

16 te sem a legélesebb kés vagy a fiókban…

Tehát ha te látsz pár kommentet anyukáktól, akkor ide is pont ugyanazok írnak?🤕

Egyébként pedig kissé fogalomzavarban szenvedsz. Felajánlani, hogyha valami nem felel meg, apuka is otthon maradhat, vagy megbeszélni, hogy felesben maradnak otthon, nem azt jelenti, hogy anyuka nem akar otthon maradni a gyerekkel. Bár lehet, a te leegyszerűsített világodban így van.

18-as mesélj még kérlek, melyik részét nem értetted meg a kiírt kérdésnek? Segítek:

"Nem vagyok képes megérteni, hogy fontosabb számára a munka, mint a család és a gyereknevelés gondolata"

Itt szó nincs arról, hogy anyuka megosztott felügyeletet szeretne apukával, egyszerűen kijelentette, hogy számára fontosabb a munka, mint a család és a gyereknevelés. Anyák mintapéldánya.

Amúgy, hogy tanácsként is meg legyen fogalmazva valami.

Fogadd el a feleségedet olyannak amilyen. Neki a karrierje is fontos. Ettől nem lesz rossz ember. Évek óta csak érzelemmentességgel vádolod, boldogtalan melletted. Elnagyolt, meg ösztönszintű, de neki ezt jelenti a második gyerek jelenleg, egy nehéz helyzetet, amiben boldogtalan lett, míg előtte boldog volt.

Ez nem azt jelenti, hogy nem szereti a gyerekeket, hanem azt, hogy nem igazán volt boldog, mióta megszülettek.

Ha menteni szeretnéd a házasságodat, akkor fogadd el, hogy a feleséged egy hús-vér ember, ezért is szerettél bele valamikor annó. És segíts neki, hogy boldog legyen melletted, ne még hátráltasd.

Pl. Mond azt, hogy figyelj, ha a karriered ennyire fontosnak érzed most, akkor próbáljuk meg. Átszervezzük úgy az életünket, hogy az én felelősségem legyen, hogy a gyerekek beérjenek az oviba és hazaérjenek. Keresek bébiszittert, ha nem tudok értük menni, nagyobb részt vállalok egy ideig a takarításból, beszégetek én az anyósokkal és kifeléegységfrontot alkotunk, azt mondjuk, hogy közös döntés volt (ahogy az is), hogy a te karriered is visszakerüljön a helyére.

Ha ettől boldog leszel, akkor meghozom érted ezt az áldozatot én is, ahogy te is meghoztál egy nagyobbat a gyerekekért és értem.