Házasságban, akinek kevesebb a bevétele, fizetése és a házasságba hozott vagyona is, az az alacsonyabb rendű és emiatt nincs beleszólása csak a kisebb dolgokba, komolyakba nem beszél bele, mert nincs annyit pénze és igy jogossága, mint a másiknak?

Igen.

Gondolj bele: Psi keres 800-at, lány 250-et. Jól nézne ki, ha a lány szabná meg, vehet-e a pasi 3M-ért órát, vagy hová menjenek nyaralni.

Normális kapcsolatban a felek egyenlőek. Nincs olyan, hogy az egyik húzza meg magát, mert csak.

Ha közös kassza van, akkor a 3 milliós óra bizony a megbeszélés tárgyát kéne képezze, ha külön kassza, akkor is joga van beleszólni, az őt érintő kérdésekbe mindkét félnek, pl. az említett nyaralás, vagy, ha új, drága használatitárgyat vesznek.

Már kinőttük szerintem az elnyomó kapcsolatok korát. Legalábbis én nem viselném el, mert hála az égnek, van épp elég normális ember is, tehát lehet normális kapcsolatom és el tudom tartani magam jóformán akármeddig, ha épp nem találok megfelelő párt. Nem kell egy basáskodó féreg mellett, elnyomva leélni egy életet.

Amelyik kapcsolatban bármelyik alacsonyabbrendű, az egy toxikus, elnyomó kapcsolat, ahonnan menekülni kell.

A mi házasságunkban igazán nagyok a különbségek anyagi és társadalmi téren is, mégis nagyjából egyenrangúak vagyunk. A pénzről kicsit önállóbban döntök én, mivel én vagyok a pénzember, de ennek nincs megkülönböztető vagy lealacsonyító jellege. Másról meg a feleségem dönt. Például ő dönt a lakberendezésről, ő választotta ki a kocsim színét stb.

Ha nálatok ilyen beszólogatás van, hogy a pasid keresi a pénzt ezért a te neved kuss, onnan menekülj.