Férfiak! Hogy viselnétek el egy ilyen feleséget?

Mióta megszületett az első gyerekünk a férjem állandóan piszkál, számon kér. Azt állítja, hogy nem csinálok itthon semmit.

Itthoni munkabeosztás:

A férjem élelmiszert vásárol, füvet nyír, bokrot vág, pár hónapig porszívozott (már egy éve nem), a gyereket 2x tette tisztába 20 hónap alatt, sosem fürdeti, nem öltözteti, ha néha etetnie kell húzza a száját és türelmetlenkedik, hétvégén vigyáz egy kicsit a kislányunkra, amíg kitakarítom a fürdőt, néha a főzésnél is, persze közben piszkál mindig hogy haladjak már...

Az én "beosztásom": minden más (gyereknevelés (a kislányunk már mind a hét napot fejből mondja, sok dalt egyedül énekel, kezdi mondogatni, hogy mi milyen színű stb., látszata van, hogy foglalkozom vele), főzés, takarítás, drogériai vásárlás + 3 hónapja államvizsgáztam, addig minden éjszaka és hajnalban tanultam, most meg a nyelvvizsgára kellene.)

A gond azzal van, hogy nem jutok a házvezetés végére (én lassú vagyok, a lányunk nevelése pedig időigényes😊) + nem jól bánok a pénzzel (nem vagyunk közös kasszán, mostanában ő több dolgot fizet, de amikor nem így volt is piszkált miatta).

7 hónapig a lányunkat nem tudtam letenni, mert állandóan sírt akkor. (+ mostanáig 1 óráig tart minden egyes etetése). Ekkor nem tudtam főzni, csak heti menüt rendeltem, a férjem porszívózott, én hétvégén takarítottam. (Emellett folyamatosan tanultam.) Húzta a száját, hónapokig piszkált, hogy neki kell porszívóznia és kaját vásárolnia, ezeket más nő mind megcsinálja gyerek mellett.

8 hónapos korától volt egy hosszabb időszak, amikor itthon nagyjából meg volt minden (rend, kaja, tisztaság félig-meddig), mert a lányunk jól elvolt a hordozóban. Ekkor a férjem azért piszkált, kívánta a halálomat!, mert a Covidtól túlféltettem a gyerekünket (nagymamák maszkoztak, volt, hogy sok fertőzöttnél hetekig nem találkoztunk). Egyrészt tényleg túlzásba vittem, másrészt, akkor sem érdemeltem volna, hogy minden nap kötözködjön, bolondnak hívjon és megkérdezze, hogy mikor döglök már meg.

Pár hónapja a kislányunk nagyon aktívan járkál a házban, mindent szétszed és lázad. Egy pelus cseréje valamikor 20 perc, mert megszökik, stb. Ennyire sok energiát nem igényelt még korábban sem a vele való foglalkozás (amit egyébként imádok). Emellett tényleg sokszor főzök, rendet egyszerűen nem bírok tartani (magam után is sajnos nehezen megy, de a lányom hurrikánnak érzi magát és mindent széthord), a takarításban egy robotporszívónak köszönhetően előrébb vagyok. A Covidot elengedtem, épp ezért sokszor viszem a kislányt pl neki cipőt nézni vagy babakocsit. Az élelmiszert továbbra is a férjem veszi, mert gyerekkel ez elég körülményes szerintem. A lényeg, hogy még mindig piszkál. Nem bírom már elviselni! Rengetegszer mosok egy héten ruhát, tényleg. Ha mégis megcsúszok 1 programmal és a kedvenc felsője nincs kimosva ordít, hogy mi a sz*rt csináltam egész héten, piszkál, hogy nem elég változatosan főzök (ötleteket nem mond), stb.

Sajnos tényleg van baj az alaptermészetemmel, gyerek előtt sem voltam elég pedáns a házvezetést illetően és egy konyhatündérnek sem hívnám magam, de próbálkozom, tényleg. Ő sz*rba se nézi, hogy a gyerekünket nevelem. Sosem volt emiatt hozzám egy kedves szava sem, szerinte ez a dolgom és kész. Nem dícsért még meg soha, pedig egy szaladozó gyerek mellett leállamvizsgázni más vizsgák mellett, pénzügy-számvitelből szerintem nem volt egyszerű...

Az időbeosztásról annyit, hogyha a férjem vigyáz a lányunkra nem tud enni sem tőle, mert azt mondja nem áll meg egy pillanatra sem. Érdekes módon mégis azt várja el, hogy minden meg legyen itthon és hétvégén neki csak pihennie kelljen. Én éjszaka, amikor mindenki alszik sorozatot nézek a telefonomon, de még ezt is a szememre hányja, mintha sajnálná tőlem, mikor egész nap nem állok meg egy percre sem, ma is pl 5-kor ebédeltem... Kevesebb időt töltünk kettesben, ez tény. Lehet sértett is emiatt, de sosem hozta szóba és őszintén akárhányszor megkörnyékezem vagy morog vagy csak hallgatja amit mondok vagy a munkáról beszél...

Ti hogyan fogadnátok el, hogy otthon szalad a ház és valamikor (mostanában tényleg ritkán) nincsen kaja, a feleségetek pedig nem tudna megtakarítani pénzt + amit kapna is elszórná (bár külön kasszán vagyunk)?