Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Férfiak! Hogy viselnétek el egy ilyen feleséget?
Mióta megszületett az első gyerekünk a férjem állandóan piszkál, számon kér. Azt állítja, hogy nem csinálok itthon semmit.
Itthoni munkabeosztás:
A férjem élelmiszert vásárol, füvet nyír, bokrot vág, pár hónapig porszívozott (már egy éve nem), a gyereket 2x tette tisztába 20 hónap alatt, sosem fürdeti, nem öltözteti, ha néha etetnie kell húzza a száját és türelmetlenkedik, hétvégén vigyáz egy kicsit a kislányunkra, amíg kitakarítom a fürdőt, néha a főzésnél is, persze közben piszkál mindig hogy haladjak már...
Az én "beosztásom": minden más (gyereknevelés (a kislányunk már mind a hét napot fejből mondja, sok dalt egyedül énekel, kezdi mondogatni, hogy mi milyen színű stb., látszata van, hogy foglalkozom vele), főzés, takarítás, drogériai vásárlás + 3 hónapja államvizsgáztam, addig minden éjszaka és hajnalban tanultam, most meg a nyelvvizsgára kellene.)
A gond azzal van, hogy nem jutok a házvezetés végére (én lassú vagyok, a lányunk nevelése pedig időigényes😊) + nem jól bánok a pénzzel (nem vagyunk közös kasszán, mostanában ő több dolgot fizet, de amikor nem így volt is piszkált miatta).
7 hónapig a lányunkat nem tudtam letenni, mert állandóan sírt akkor. (+ mostanáig 1 óráig tart minden egyes etetése). Ekkor nem tudtam főzni, csak heti menüt rendeltem, a férjem porszívózott, én hétvégén takarítottam. (Emellett folyamatosan tanultam.) Húzta a száját, hónapokig piszkált, hogy neki kell porszívóznia és kaját vásárolnia, ezeket más nő mind megcsinálja gyerek mellett.
8 hónapos korától volt egy hosszabb időszak, amikor itthon nagyjából meg volt minden (rend, kaja, tisztaság félig-meddig), mert a lányunk jól elvolt a hordozóban. Ekkor a férjem azért piszkált, kívánta a halálomat!, mert a Covidtól túlféltettem a gyerekünket (nagymamák maszkoztak, volt, hogy sok fertőzöttnél hetekig nem találkoztunk). Egyrészt tényleg túlzásba vittem, másrészt, akkor sem érdemeltem volna, hogy minden nap kötözködjön, bolondnak hívjon és megkérdezze, hogy mikor döglök már meg.
Pár hónapja a kislányunk nagyon aktívan járkál a házban, mindent szétszed és lázad. Egy pelus cseréje valamikor 20 perc, mert megszökik, stb. Ennyire sok energiát nem igényelt még korábban sem a vele való foglalkozás (amit egyébként imádok). Emellett tényleg sokszor főzök, rendet egyszerűen nem bírok tartani (magam után is sajnos nehezen megy, de a lányom hurrikánnak érzi magát és mindent széthord), a takarításban egy robotporszívónak köszönhetően előrébb vagyok. A Covidot elengedtem, épp ezért sokszor viszem a kislányt pl neki cipőt nézni vagy babakocsit. Az élelmiszert továbbra is a férjem veszi, mert gyerekkel ez elég körülményes szerintem. A lényeg, hogy még mindig piszkál. Nem bírom már elviselni! Rengetegszer mosok egy héten ruhát, tényleg. Ha mégis megcsúszok 1 programmal és a kedvenc felsője nincs kimosva ordít, hogy mi a sz*rt csináltam egész héten, piszkál, hogy nem elég változatosan főzök (ötleteket nem mond), stb.
Sajnos tényleg van baj az alaptermészetemmel, gyerek előtt sem voltam elég pedáns a házvezetést illetően és egy konyhatündérnek sem hívnám magam, de próbálkozom, tényleg. Ő sz*rba se nézi, hogy a gyerekünket nevelem. Sosem volt emiatt hozzám egy kedves szava sem, szerinte ez a dolgom és kész. Nem dícsért még meg soha, pedig egy szaladozó gyerek mellett leállamvizsgázni más vizsgák mellett, pénzügy-számvitelből szerintem nem volt egyszerű...
Az időbeosztásról annyit, hogyha a férjem vigyáz a lányunkra nem tud enni sem tőle, mert azt mondja nem áll meg egy pillanatra sem. Érdekes módon mégis azt várja el, hogy minden meg legyen itthon és hétvégén neki csak pihennie kelljen. Én éjszaka, amikor mindenki alszik sorozatot nézek a telefonomon, de még ezt is a szememre hányja, mintha sajnálná tőlem, mikor egész nap nem állok meg egy percre sem, ma is pl 5-kor ebédeltem... Kevesebb időt töltünk kettesben, ez tény. Lehet sértett is emiatt, de sosem hozta szóba és őszintén akárhányszor megkörnyékezem vagy morog vagy csak hallgatja amit mondok vagy a munkáról beszél...
Ti hogyan fogadnátok el, hogy otthon szalad a ház és valamikor (mostanában tényleg ritkán) nincsen kaja, a feleségetek pedig nem tudna megtakarítani pénzt + amit kapna is elszórná (bár külön kasszán vagyunk)?
válasza:
válasza: válasza:Az önmagában tiszteletre méltó, hogy egy kisbaba mellett le tudtál államvizsgázni és most a nyelvvizsgát is próbálod letenni.
Nem értem, hogy közös gyerek mellett hogyan lehet külön kasszán lenni. Meg egyáltalán mi értelme a külön kasszának.
A férjed eléggé cselédszámba vesz téged. Előtte jobban meg kellett volna ismerned.
válasza:Kérdező!
Heti 1x takarítónő, kaja rendelés. Ez hogyhogy nem jutott még eszetekbe?
Szegény gyerek meg azért sírós, meg azért szaladgál és "lázad" mert semmi szeretetet nem kap tőletek és fel akarja hívni a figyelmet
A férjed meg hülye, pszichológus látta már?
válasza:Utolsó, te láttál már gyereket? Azt írta, az első 7 hónapban volt sírós. Képzeld, a kisbabák sírnak. A totyogók meg szaladgálnak.
A genya hozzászólókat meg lepontozzák.
Ilyen a világ.
válasza: válasza:Most leírhatom én is, hogy egy phaszkalapnak szültél, de előrébb nem leszel vele, mivel már megtörtént. Amit tehetsz magadért (!) hogy többet nem szülsz neki, akármit ígérget, és anyagilag készülsz a pár éven belül mindenképp bekövetkező válásra.
Amúgy olyan vagyok, mint te, nagyon igyekszem rendet tartani, de nem megy mindig. Én is rendetlen vagyok kicsit, ha fáradt vagyok, akkor hajlamos vagyok lecsűrni bármit, ami a kezemben van az első szabad felületre és nem foglalkozni vele. Eskü irigylem azokat, akik képesek az ebéd után felállva rögtön rendbevágni a konyhát, én ilyenkor ehhez lusta vagyok, csak később állok neki. DE. A férjem tudta, kit vesz el, sose csesztetett emiatt, és mindig egyértelmű volt neki, hogy a háztartás eleve nem csak az én dolgom. Szóval ha este hazaérve azt látja, hogy kupis a konyha, vagy aznap nem mostam, nem kezd el basztatni, hanem konstatálja, hogy biztos sűrű napom volt, majd berámolja a mosogatógépet és betesz egy mosást.
Most már ritkábban van ilyen, mindkét gyerek ovis/sulis, én home officeban vagyok, így többnyire megcsinálom a házimunkát. De ha kimarad valami, mert aznap sok volt a munkám, akkor nem esik le a gyűrű az ujjáról, ha meló után annyit megtesz, hogy megcsinálja, ami kimaradt, piszkálódás nélkül. Ez akkor is így volt, mikor még itthon volt valamelyik gyerek, és kevesebbet dolgoztam. Mondjuk ő mindig foglalkozott a gyerekeivel, úgyhogy pontosan tudja, hogy fárasztóbb, mint dolgozni :D
válasza:A kisbabák sírnak, de amelyik folyamatosan sír, annak vagy fájdalma van, hasfájós, vagy érzi hogy nem figyelnek rá eléggé
A totyogós meg igen, totyog de nem szoktak róla ilyeneket írni h hurrikán meg lázad, egy kisgyerek még nem tud lázadni max egy kamasz, meg aztán nem is kennek a kisbabára problémát az emberek...
Köszönöm a válaszokat.
Lehet szidni engem, lehet szidni a férjem. Na de, hogy a gyerek nem kap elég szeretetet, meg hogy beszélhetek így róla... Azért álljunk màr meg. Bár mit várok, ha ilyen kérdést írok ki...
Egész életemben anyuka akartam lenni. Imádom és élvezem minden percét. Nem a Fidesz CSOK-ja miatt szültem.😀 Istenem... Igen, a babák sírnak. Ő akkor sírt, ha nem az ölemben volt.🙂 Sokak szerint pont, hogy elkényesztettem, nemhogy nem kapott elég szeretetet... A gyerekkel alszom egy ágyban. Kettesben. Úgy alszunk el, hogy fogjuk egymás kezét. Stb. Ő a mindenem. Igen, én nevetve hívom hurrikánnak őt, amikor átsöpör a házon és mindent átrendez. Amikor én is kupit hagyok, akkor a nevünk kezdőbetűiből adok ennek a jelenségnek egy fantázia hurrikán nevet. Utolsó, ha szerinted egy kisgyerek nem lázadhat, akkor neked van nincsen vagy kimaradt náluk a dackorszak. Amikor a kislányomat 20 percig kergetem a házban, hogy öltözzön fel és hagy hagyjak rá pelenkát és ő rázza a fejét, hogy "Nem. Nem."
majd szalad tovább, azt akkor minek hívnád, de komolyan? Egyébként nem a gyerekre kenem, hanem magunkra. A gyerek megszépíti az ember életét, vele együtt a sziklaszilárd házasságát is. Ha egy kapcsolat nem elég szilárd, akkor bizony kiütköznek azok a gondok, amik gyerek nélkül is kiütköznének előbb-utóbb.
És valaki írta, hogy a férjem valószínűleg féltékeny a lányunkra. Szerintem van benne valami. Szereti őt nagyon, de én voltam a hülye, hogy gyerek előtt elkapattam őt, most meg nem jut rá elég figyelem. Próbákoznék a magam módján (a gyerek lepasszolásnak ennyi idősen nem vagyok híve, max ha 2 nagyi jön egyszerre), de sokszor ellök magától lelkileg, így bevallom már nem érzek törekvést a kettesben létre.
Szóval a kérdésem nem arra vonatkozott, hogy idióta vagyok-e vagy mennyire vagyok sz*r anya, hanem, hogy férfi szemmel hogyan tekintenél a feleségedre, ha úszna a ház. Erre sajna nem sok válasz jött (bár a 17-es elég jó választ írt).
válasza:Jó ez tipikusan az, hogy téged egész nap nyúz és tapiz a kisgyerek és megadja neked a (most ne értsd félre) intimitás, összebújás adagodat. Ezen felül viszont lelki közelségre vágynál a férjeddel, beszélgetésre, figyelemre, érdeklődésre, segítségre. Felnőtt programokra, romantikára. De mivel nem mered lepasszolni a gyereket, ezért nincs idő rá, hogy kettesben legyetek. Jön az este, te félrevonulsz a gyerekkel, és persze rohangáltál eleget, sötét van, csend van, KO aznapra. Lehet kicsit pajzsként is használod a gyereket, hogy ne is kelljen mással foglalni, mert fáradt vagy aznapra na meg neheztelsz is a férjedre és olyankor kinek van kedve.
A férjed meg hazajön, nincs nyugi, nincs szex, minden rossz amit csinál, így inkább bele se kezd. Vagytok ti ketten valami ősharmóniában, ő meg a kívülálló, akitől mindenki ideges és stresszes lesz.
Mindkettőtöknek igaza van valahol, de mindkettőtök túl kényelmesen dédelgeti a saját problémáját ahelyett, hogy nyitna a másik felé és nem ellenségként, hanem csapattagként gondolna rá. Szóval ja, ha így megy tovább, be fog csajozni vagy te válsz előbb tőle. egyébként érdekes módon ez sokszor akkor következik be, amikor a gyereket már le lehet passzolni, van már időtök beszélni, csak már nincs miről és amolyan, "túléltük, de most sincs kedvem hozzá" állapot lesz. Szóval gondolkozhatsz, hogy a férjed egy ősbunkó, amilyennek leírtad, vagy neked is van olyan rész benne, amit tudnál változtatni. Ha nem tölt a gyerekével időt, nem fog a gyereke kötődni hozzá és ő sem a gyerekhez, így ha elváltok sem lesz apja, de most talán sincs...? Ezt te tudod. Szerintem egyébként ez rosszabb egy gyereknek, mint hogy bölcsis vagy hogy a nagyi csokit ad neki, pedig szerinted az helytelen és ezért nem bízod rá. Ezeket mérlegeld.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!