Egyre jobban idegesít a férjem. Mit tegyek?

55 éves nő vagyok, férjem 61. Két felnőtt gyerekünk van. Az egyik még otthon velünk.29 éve vagyunk házasok. Tehát férjemről van szó. A passzivitása akaszt ki. Munkahelye megszűnt már több mint fél éve. Dolgozni nem akar elmenni. Szaladgál orvoshoz, egy kis reuma, egy kis ez-az. Valamennyi jövedelme van albérletből /85 eft./ Sosem volt a munka hőse, volt hogy vállalkozott de egy havi munkát úgy bő két hónap alatt csinálgatott meg. Aztán időjáráshoz kötött munkát vállalt. Volt, hogy dec. közepétől márciusig itthon volt mondván Ő dolgozna!!! csakhát ugye nem lehet. Én járok dolgozni kihagyás nélkül. Ő menne!! dehát itt fáj, ott fáj, meg hát ugye ennyi idősen már nehéz találni.. Jövök haza, csinálgatja a gyógyteáit. Elmosogat. Mindig akkor ha itthon vagyok talán, hogy lássam csinál valamit. Ha valamit mondok neki pl. kitakaríthatná a fürdőt megcsinálja de magától nem! Semmi témája nincs. Legtöbbször én beszélek. Mesélek a munkahelyemről, bólogat, egyetért. Szüleimmel, testvéreimmel van megoldandó ügyem, meghallgat, bólogat. Ha örülök valaminek, Ő is /vagy úgy tesz./ Ha zaklatottabb vagyok, Ő is velem együtt fel van háborodva. TV-zés a hobbija, könyvet sok éve nem láttam a kezében. Én vezetek! Már házasok voltunk amikor kibökte nagy sumákolás után, hogy Ő sosem akart. Meg hát minek is, olyan helyen lakunk ahol minden közel van. Borzasztóan kezd idegesíteni a viselkedése. Tehát Ő csak enni, inni, aludni, itthon lenni akar. Kerül mindenféle konfliktust. Kusol, egyetért! Mintha egy döglött halat vonszolnék magam után. A családban én vagyok a nő, a férfi egyszerre. Ha megoldandó helyzet előtt állok a gyerekeimhez vagy barátnőmhöz kell fordulnom mert vele nem vagyok kisegítve. Eddig sem voltunk az a kifejezetten összenőtt par. Én éltem az életem, Ő meg türelmesen mindig meghallgatott akár siker, akár kudarc ért. Elvoltunk. Most viszont úgy érzem kihasznál. 55 évesen váljak el? Illetve hogyan tudnám rávenni, hogy kicsit szedje össze magát?