Hogyan másszak ki ebből az egészből, és éljem úgy tovább az életem, mintha nem történt volna semmi?

Az biztos hogy sokat számítana hogy ne találkozz vele, ne lásd a másik illetőt!Keress benne negatív dolgokat, hogy könnyebb legyen felejteni!

A családodra fordítsd a figyelmed energiád! Szervezz programokat és hasonló!

Szia,

Én ugyan ezt élem. Már 2 éve várom, hogy elmújon, de csak egyre jobban beleszerettem.

Valószínűleg sohasem múlik el, ugyanis mindig ott lesz benned a "milyen lenne? Mi történt volna, ha...? Kedves, gondoskodó, jó az ágyban?" etc. kismillió megvláaszolatlan kérdés és ezért nem tudod lezárni magadban, hisz nincsen rá egyértelmű felelet.

Nekem 13 éve van plátói szerelmem, még fiatal voltam, megtetszett, etc, de végül nem jöttem vele össze.

Azóta bennem vannak ezek a kérdések. Már rég nem él az országban, ha akarnám sem tudnám felkutatni (nem akarom, minek), de amíg élek ott marad a szívem egy zugában.

Nekem is hasonló. Nekem a munkatársam és nő. Egyrészt idősebb is 10 évvel, valamint részben a felettesem is. Gyakorta látom. Sajnos nekem vannak gyengébb és jobb időszakaim. Pl. volt, hogy nagyon kivoltam már, hogy az egészből nem lehet semmi. Nem mondtam én sem el neki direktbe, de furcsálnám ha nem tűnt volna fel neki. Volt már hogy párszor megérintette a válam, vagy hogy súgott valamit és akkor összértünk. Na hát ezek kicsináltak teljesen, meg aztán amikor ezek után napokig nem tudtam pl. beszélni vele. De aztán túltettem magam ezeken és örültem neki, hogy mennyivel könnyebb az életem. Aztán megint kezdődött az egész előről...

Most is napi szinten gyakran eszembe jut, hiányzik... Nehéz így, hogy a munkatársam