Mit gondolsz arról a nőről, aki józan megfontolásból megy férjhez?

Hogy mit gondolok róla? Nem ítélem el. Az ő élete, ha neki megfelel, menjen bele.

Sokszor szerintem a közös témák, "egy húron pendülés" fontosabb, mint a heves szenvedélyek vagy a jó szex.

Mit is gondolhatnék? Semmit. Én tudom magamról, hogy nem tudnék így élni, lett volna több lehetőségem ilyen kapcsolatra és mindre nemet mondtam. Szerencsére, mert aztán jött valaki az életembe, aki a szerelmem és a barátom is egyben, rajong értem, számíthatok rá. Nekem megérte rá várnom.

De én úgy voltam vele, hogy ha nem találtam volna ilyet, akkor inkább maradtam volna egyedül, mint egy fent leírt kapcsolatban, annyira irtóztam ettől a lehetőségtől, úgyhogy én más téma vagyok. Ha ez a nő elégedett a helyzettel, a kapcsolattal, ha boldog így, az ő dolga, mit csinál.

Miért olyan nehéz elfogadni, hogy nem mindenkinek ugyanolyan az értékrendje.

A legtöbb embernek a szerelem a legfontosabb ahhoz, hogy férjhez menjen. De azt gondolom mindenki belátja, hogy ez önmagában nem elegendő.

Vannak, akiknek az a legfontosabb, hogy "szereti barátként, jókat tudnak beszélgetni, élvezik a közösen töltött időt".

Minden házasságban pont ezek a legfontosabb dolgok, amik összetarták a két felet, miután elszáált a rózsaszín szerelem.

6-os vagyok, gondolom, azért pontoztatok le, mert irtóztam volna egy ilyen kapcsolattól. Pedig nem gondolok semmi rosszat azokról, akik ilyen józan megfontolásból mennek férjhez, nekem is van olyan ismerősöm, aki így él a férjével, mint egy jó baráttal és jól elvannak, szeretik egymást, családot alapítottak, boldog családot. Mindenki úgy találja meg a boldogságát, ahogy tudja, és ahogy szeretné.

De nekem így tényleg nem menne. Nem vagyunk egyformák. Úgyhogy én inkább vártam, hátha nem kell lemondanom semmiről. Attól nem féltem, hogy egyedül maradok, mert igazából inkább az egyedüllétet tudtam volna elképzelni (ami nem is volt ellenemre igazán), mint hogy minden nap olyan mellett aludjak el és olyan mellett ébredjek, aki nem több nekem, mint egy barát.

De szerencsére nem hiába vártam és évek óta boldog házasságban élünk a férjemmel, a lelki társammal, a barátommal, a szerelmemmel, akit egy személyben sikerült megtalálnom.

Úgyhogy kérdező, én nem akarlak sem rábeszélni, sem lebeszélni egy ilyen házasságról, hiszen látom a környezetemben, hogy működhet ez is és jól működhet. Az erre alkalmas embereknél. Én nem lennék rá alkalmas, de te attól még lehetsz.