Egy férfi meddig hagyja hogy őt elnyomják, csesztessék? Hol van az a határvonal, hogy egy férfi papuccsá válik-e vagy pedig végül lelép, mert nem bírja elviselni a nő uralmát?

"szerintem nem egészséges, hogy a férfi tisztelje a nőt. Már úgy értem, hogy persze mindkét fél tisztelje a másikat, de a kapcsolat úgy egészséges, ha a nő tiszteli a férfit főleg. A férfinak kijár a tisztelet. És egy okos nő ezt tudja is."

Te valami őstulok vagy? Hol élsz te, 1866-ban?

És miért is teszteljem a férfit?

Talán eltart? Nem, mert egy fizetésből nem él meg a család...

Mert okosabb? Hát sajnálom, de nem. Én is tanultam és ugyan olyan jó eredményeim vannak mint neki.

Erősebb? Igen, de ezt csak egy vadbarom használná tisztelet kivívására, én nem tisztelném ettől, hanem csomagolnék.

Akkor mégis miért? Mert ő a teremtés koronája?

Ne értsétek félre, tisztelem a párom, felnézek rá de nem azért mert ő a FÉRFI csupa agy betűvel.

Szomszédunkban lakik Ágika és Károly. Nap mint nap hallom ahogy Károly édeleg Ágikának, miközben ülnek a kertben.

" Ágikám! Anyukám' Kérsz egy párnát a hátad mögé?"

" Ágika! Csak délután eszed meg az almát?"

"Ágika! Megpucoljam a répát?"

"Nézd Ágikám, milyen aranyosak a rigók!"

Ágika válasza a legtöbbször:

"Jaj Karcsi, ne idegesítsél már!"

Károly mos, vasal, takarít, bevásárol, cipőt pucol, húst süt, ügyintéz, stb. Ágika 125 kiló. Károly a fele.

Soha hangos szóváltás nincs, teljes idill, tökéletes a boldogság náluk. El nem tudnám képzelni, hogy Károly lelépjen. Az kizárt.

Jaj, már megint jönnek a hímsoviniszta kérdezők...

Már bocs, de csak azért nem fogok senkit sem tisztelni, mert van a lába között vmi. Ez nem teljesítmény. Azért fogok vkit tisztelni, amilyen személyiség és amit elért. Nyilván nem megyek bele olyan kapcsolatba, hogy egy EGÉSZSÉGES tisztelet nincs bennem a párom iránt. DE! Elvárom, hogy ő is ugyanígy tiszteljen. Nem azért, mert nő vagyok, hanem azért, mert a párja vagyok. Az lehet, hogy régebben nem volt sok válás, de attól függetlenül nem biztos, hogy egészséges és jó kapcsolatok voltak azok, ahol a nők el voltak nyomva. Max. nem mertek felszólalni, vagy a barátnőikkel beszélték ki a kedves férjeiket.

Egyértelműen egészségtelenül gondolkodsz. Nem attól leszek rossz nő, mert nem hagyom magam elnyomni meg nem nyalom senkinek sem a talpát.

Ja, és igenis léteznek félénkebb, kevésbé irányító típusú férfiak is. Nekik ez jó. És ettől nem kevésbé férfiak, max. olyanok szerint, akik agyatlanul követik a régi nagy táááársadalmi sztereotípiákat.

Kérdésed egyik fele: meddig hagyja a férfi, hogy őt elnyomják....?

Semeddig. Nem normális, ha hagyja, hogy elnyomják. Elnyomni azt lehet, aki hagyja. Ne hagyd!

Ha ffi vagy, akkor az nem nemiség elsősorban, hanem lélek.

Emiatt vannak csak nemükben ffi-ak, de belső lényük valami gyík és papucsállatka között megrekedt valami.

Egy egyenrangú,normális kapcsolatban egyik fél sincs elnyomva.Aki valóban férfi,az nem is hagyja ezt,és igénye sincs rá,aki igazi nő,az nem is gondol arra,hogy a saját pasija az alárendeltje legyen.

A kérdésre válaszolva:ameddig a pasinak megfelel az a kapcsolat,amelyben él,és boldog benne,jól érzi magát,addig nem papucs.

Miért kellene egy férfit elnyomni? A jó kapcsolat alapja a bizalom, a szeretet és a Kommunikáció, és nem az elnyomás. Ha elnyomás van, ott valaki mindig (szinte mindig) lelép. Ahol elnyomás van, az alapvetően rossz, ott már a férfi alapvetően papucs, és mindenképpen le fog lépni.

Én is sok ilyen kapcsolatot ismerek sajnos. Emberek házasodnak anélkül össze, hogy akár egy hétvége teendőit meg tudnák beszélni egymással.