Mi értelme a házasságnak ha egyszer el kell temetnünk szerettünket? :' (

Ma volt a nagymamám temetése. Apámat és nagyapámat nagyon sajnáltam amikor ott álltak és nézték a halottat (nagyapám feleségét). Akkor én is majdnem elsírtam magamat, de nem azért, mert meghalt a nagymamám, hanem azért, mert beleképzeltem magamat a nagyapám helyzetébe. Elképzeltem, hogy boldog párkapcsolatban, később esetleg házasságban élek az adott lánnyal (konkrét személyre gondoltam akit nagyon szeretek, bár távol van tőlem), és a boldog élet végén én is ott állok a sírja előtt ami még le sincs fedve, és nézem a halott szerelmemet aki már sosem fog átölelni, nem fogja mondani, hogy szeret és nem fog megvigasztalni ha szomorú vagyok. Én is át fogom ezt élni (még ha nem az adott lánnyal is ha netán úgy alakul a jövő, de mással biztosan), és előre rettegek. Kezdem azt hinni, hogy a fájdalom elkerülése érdekében nem kéne belekezdeni kapcsolatba. Ti hogy vagytok ezzel? 15/f