Kozos vagy kulon kassza es miert?

Nálunk az van, hogy én nagyon keveset keresek, mert nem találtam normális munkát. 50.000 a havi bevételem, a férjem 90-100 körül keres.

Úgy beszéltük meg, hogy a kevesebbet úgy ahogy van, félretesszük, a többől pedig megélünk. De mindkettő közös.

Ez működő rendszer nálunk. Én annó a számlámat is megszüntettem, mert nem volt értelme, sokáig nem kaptam munkát. És csak zabálta a pénzt. Már csak a férjem számlája van, de egyenlőre nem használja, mert készpénzben kapja a fizetését. Ha olyan munkát találnék ahol utalással megy, akkor már nem nyitnék saját számlát, hanem arra menne. De úgyis egyből levettük az egészet. A férjem nem bízik a bankokban, és én sem.

27/N

Közös, ez alap. Közös döntések, együttélés, közös dolgok, programok, számlák, ez egyértelmű.

Anyámék külön kasszán vannak, nem is értem őket. Pest megyében laknak, és amikor a férje beviszi Budapestre, ami 20 km, akkor elkéri a benzinpénzt... Most ez normális?

A "mi van akkor, ha az egyik fél többet keres?" tényleg egy nagyon gyakori kérdés :)

Nekem az az álláspontom, hogy ha én többet keresnék, mint a párom, akkor is közös kasszán lennénk. Arról az emberről van szó, akivel le akarom élni az életemet. Nem tudnám elképzelni, hogy én csak úgy kényeztetem magam és nem osztom meg vele az örömöt. És sosem kérném rajta számon, hogy "de hát én ezt meg ezt adtam, akkor most legyen az, amit én akarok" mert ha már odáig jutok, hogy tényleg mindent megosszak vele, akkor már az elején eldöntöttem, hogy ő ezt megérdemli. És bármi lehet, amiért így döntök, nem csak az, hogy ő éppen mennyit dolgozik. Hanem az is, amiért belé szerettem. Nem vagyok egy naiv ember. Nem vagyok könnyen csábítható és nem állnék össze olyannal, aki kihasznál.

Na meg nem szabad kettős mércével mérni. Ha az esküvő közös, a gyerekek közösek, a kutya közös, a macska közös, a bútorok közösek, az célok közösek, minden közös, akkor miért kell a pénzt külön kezelni? Miért kell a pénznek vízválasztónak lenni egy házasságban? Miért a pénz különül el? Tényleg nem értem, hogy ha minden közös, akkor a pénz miért nem?

Tegyük fel 8 órás irodai munkát végez mindkét fél. Az egyik keres 200 ezret, a másik mondjuk csak egy adminisztrátor, ő keres 70 ezret. Ugyanúgy ledolgozzák a 8 órát, mindkettejük munkája fontos, csak a fizetésük más, akkor miért kellene az egyiknek parizeres kenyeret ennie hónap végén, a másiknak pedig spagettit. Ez csak egy példa. És mindezt úgy, hogy jogilag vagyonközösséget alkotnak. Egyszerűen nonszensz.

A "mi van akkor, ha az egyik fél többet keres?".

Nálunk tulajdonképpen én keresek, a párom még tanul, szinte még egy minimálbért a szülei minden hónapban küldenek Neki. Most én keresek többet, 2-3 év múlva meg Ő fog. Nem garasoskodok és Ő sem. Mint korábban írtam 16 évesen a zsebpénzünk is közös volt tulajdonképpen.

A számlák után fennmaradó összeg ugyanúgy közös, mindenki azt vesz rá, amire szüksége van. Nem szoktunk hülyeségekre költeni. Ha kell cipő, megvesszük, ha nekem kell smink megvesszük, ha neki kell fodrászhoz menni, rendben. Ez megy addig míg van az összegből, a következő meg várja a következő hónapot :)

A pénz nem állhat két ember közé.

Egyértelműen közös kassza. Számomra másként nem is működhet a dolog. A szerelmemmel megosztom az egész életem, szó szerint a testem-lelkem, a legeslegfontosabb dolgokat. Akkor miért pont a pénztárcát ne osztanám meg vele, ami a fontossági sorrendben igencsak lentebb szerepel.

Egy normálisan működő kapcsolatban, nincs olyan, hogy enyém, tied. Ha van, akkor az nem működik normálisan, és akkor az már nem is kell nekem. Egyszerű.