Otthonlét=cselédség?

A gyerek előtt ki csinálta a házimunkát?

Amikor kettesben vagytok, akkor beszéljetek erről. Nyugodtan, ne akkor amikor felmerül a probléma.

Nem, nem azért vagy otthon, hanem azért, hogy neveld a kölykét.

Csak az él cselédsorban, aki hagyja, hogy abba taszítsák.

Nekem az a gáz, hogy itt nagyon sokszor olvasom, hogy meg kell az elején beszélni, hogy ki mit vállal, meg felosztani a házimunkát. Ez olyan, mintha a gyerekemnek mondanám, hogy a Te dolgod a szobád rendbentartása (bár nálunk úgy van nevelve az 5,5 éves, hogy természetes neki, hogy ha nem játszik valamivel, akkor elpakol maga után). De most komolyan gondoljátok, hogy az elején leülünk és írunk házirendet?

Nem az a természetes, hogy aki épp abban a szituban van, hogy meg tudja csinálni, akkor megcsinálja?

Nálunk sosem az volt, hogy Te vasalsz, akkor én mosogatok stb. Ha éppen úgy jön ki a lépés, hogy kell egy ing a férjemnek és előtte nem volt időm kivasalni, vagy épp nem vasaltam, hanem mást csináltam, akkor kivasalja. Ha akkor jár le a mosógép, amikor ő van otthon akkor ő tereget ki meg ilyenek, de ha az volt, hogy ő nem tudodt füvet nyírni, mert dolgozott, akkor én nyírtam a füvet, én metszettem a rózsákat stb.

Ennyi.

Nekem is volt ilyesmi szituáció az Életünkben,ugyanígy éreztem mint Te,mostmeg "visszasírom" azokat az időket.Érdekes,hogy az ember nem tudja értékelni/felismerni,hogy az a helyzet amiben van,valójában milyen jó is,csak akkor,ha az megváltozik, tudja levonni a konzekvenciákat. Velem legalábbis már nem először fordult ilyen elő (például munka téren is).Szóval először is a tanácsom egyik fele ez,hogy ne érezd cselédsornak azt,amikor a saját családodról gondoskodsz. Én is hülye voltam így már visszatekintve,hogy ilyen érzéseim voltak. Most mint írtam is, 100-szor nagyobb örömmel és megelégedettséggel tenném,mint akkor,amikor tényleg más dolgom sem volt,csak a SAJÁT családunkért "dolgozni". Tehát tisztázd le Te is,hogy cselédnek lenni azt jelenti,amikor idegeneknek ugrálsz nem ezt,amit most csinálsz. Amit most csinálsz,az egy szent feladat,ne kövesd el azt a hibát,hogy ezt csak utólag ismered föl.

Tanácsom másik fele,hogy ne érezd lekezelésnek azt a kijelentést,miszerint "női munka",inkább elégedettséggel töltsön el,hogy igenis megvan a családotokban az a feladatkör,amit úgy érez a Férjed,hogy Te tudsz a legjobban elvégezni.Fogd fel így! Sőt ahelyett,hogy ilyenkor mélyen megsértődsz,nézz még mögé (ugye egyrészt inkább bóknak vedd mint írtam másrészt) ha olyan a szituáció,akkor inkább próbáld meg ösztönözni a társad,hogy ebben (pl.:egy szájtörlésben), Ő is ugyanannyira kompetens és ügyes tud lenni. 1 éves a gyerek,lehet,hogy még ki sem alakult benne olyan kötődés a kicsi iránt (nemtudom,ezt Te láthatod,az elmúlt 1 évből),mert a férfiaknál ez másképp működik.Számára lehet,hogy tényleg annyira idegen "munka" mondjuk megtörölni a kicsi száját,hogy azt hiszi nem is tudja jól megcsinálni.Ezt értsd bármilyen munkára vagy tevékenységre,amit mondjuk Te is ritkán,vagy még nem csináltál.Ki az,akiben ne ötlene fel az a gondolat,hogy lehet,hogy nem fogom jól csinálni!? Ez kedves segítőkész ösztönzéssel orvosolható.Remélem érthetően írtam le a tanácsaimat és a segítségedre lesznek!:)