Van itt olyan, aki elvesztette a barátait, amióta megházasodott?

Én is így jártam de én azért, mert elköltöztem a páromhoz másik városba, így az összes barátom ottmaradt a régi lakóhelyemen. A legjobbakkal szoktam néha találkozni, velük megbeszélünk sok mindent - de már sajnos nem olyan mint régen, chaten se nagyon beszélünk már, vannak más barátaik.

A nagy baráti köröm is hasonló okból lekopott, aki azóta megházasodott még az esküvőjére sem hívott meg.

Sok régi barát pedig azért nem keres, mert az exemmel közös barátok voltak - és az ex ott él én nem, vele találkoznak, az új barátnőjével együtt hívják meg - gondolják mit keresnék én ott...

Én úgy jártam, hogy a megházasodott barátnőimet vesztettem el úgymond. Na nem pontosan a házasságkötéssel szűnt meg a kapcsolat, de akkortájt. Van akivel már amíg menyasszonykodott, van akivel csak a házasodása után kicsivel, változó.

Egy azonban biztos: Ők sohasem kezdeményeztek (szerveztek) találkozót. Ez még nem is baj, szerveztem én, és szokás szerint hívtam meg őket. Eleinte jöttek, sikerült közös időpontot találni. Később aztán sose volt jó nekik, nem tudtak eljönni. Akkor úgy csináltam, hogy elsősorban hozzájuk igazodtunk időpontot illetően. De ha még ez így össze is jött, tuti ők léptek le legelőbb, vagy csak félórára jelentek meg, elmondták mi van velük, a jelenlévőkről (többségében egyedülállók) nem nagyon érdeklődtek, már szaladtak is el. Némelyik kicsit le is nézte azokat, akiknek még nincs családja, másik meg teljesen el volt szállva, attól mert egy -né került a neve mögé. De a normálisabbak se nagyon értek rá.

Így egy idő után én is meguntam már, és nem szervezkedtem, csak külön találkoztam néha egyikkel másikkal, de legtöbbször nem a házasokkal.

Nekik valamiért derogál találkozót szervezni. Hát így ne is csodálkozzanak, ha elkopik a régi baráti körük...

És az is megfigyelhető, hogy amint a rózsaszín köd eltűnik, és esetleg a házasságuk is fuccsba megy valamiért, akkor rögtön szaladnak az addig mellékvágányra tett barátaikhoz...

Még a gyerekszülés egy ilyen választó pont. Anyuka alig várja, hogy mutogathassa a legújabb babáját a barátainak, megy is találkozni, de ugyanaz a szitu, mint amint fentebb írtam. Szóval eljön, de rohan el, és játssza, hogy mennyire nem ér rá, meg annyi dolga van. Pláne hozzá kell időzíteni, nem azokhoz, akik napi 8 órát dolgoznak... Közbe még inkább ráérne ő igazodni a többiekhez, hisz ő nem jár dolgozni a gyerek miatt.

Hát jó nem mindenki ilyen, de a többség mégis. Ha belegondolok, egyetlen egy barát van, aki a házasodása után is megmaradt barátnak lenni. Nem csak meghívást vár, hanem ő maga is szervez és ötletel... Ez ritka.