Van itt olyan, aki elvesztette a barátait, amióta megházasodott?

hát nekem nem a házasság volt vízválasztó, hanem hogy elköltöztem otthonról. A barátaim 98%-a ugyanarról a környékről való, ahol én is laktam. Aztán elköltöztem, jobban mondva összeköltöztem a későbbi férjemmel. Akkor már nehezebb volt találkozókat megszervezni. És igen, ilyenkor derülnek ki, hogy kik az igazi barátok. Akik azok, azokkal a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Házas ember létünkre ott alszunk egymásnál. Jobban mondva mi csak albérletben vagyunk, 1 szoba, így nem nagyon tudunk ittalvós bulikat szervezni, pároknak semmiképp, de volt, hogy az én barátnőim itt aludtak, mert annyira benyomtunk, hogy nem tudtak hazamenni :) A házas barátaink meg szoktak minket hívni, hogy menjünk hozzájuk. Én, ha van rá mód, megyek a bulikra, találkozókra, akkor is, ha olyanok vannak, akikkel annyira nem tartottuk a kapcsolatot. Pont azért, mert ritkán találkozunk.

Az, hogy ilyen hülye kifogással mondták le a találkozót, azt jelenti, hogy nem is voltak igaz barátok.

Kedves 14-es!

Nyilván megváltozik kicsit az élet, ha születik egy vagy több gyerek. (Azért ha még gyerek nincs, akkor nem jelent több otthoni munkát a házasság. Normális ember előtte is elvégezte a házimunkát, takarított, főzött, egyebek, azzal, hogy valakivel összeköltözik, talán még több szbadidőt is jelent a munkmegosztás miatt...) Egy gyerekkel már más a szitu persze.

De nemcsak a gyerekes párok mellőzik a barátaikat...

És nincs is ezzel gond, legyen a pár az első, aztán a gyerek, aztán a család+rokonok, és csak utána a barátok, kollégák. De ha annyira elhanyagolják a barátokat, akkor ne sírjanak már, ha egy idő után nem keresik őket!

Nekem van olyan házas régi barát, aki megvan barátok nélkül, nem is sír. De van olyan is, akitől már lehetett visszahallani, hogy nem is hívtuk, stb. Azért nem, mert sokáig hiába hívtuk, s beleuntuk, ő teljesen passzív volt. Csak akkor kezdte keresni a régieket, amikor félrelépett a férje...

Aki megakarja tartani a barátait, az a házassága után is megfogja tudni tartani... Ha ritkábban is szerveznek közös programot, de azért meg fogják tudni oldani... Aki nem akarja, attól elkopnak a barátok, így megy ez.

Most komolyan ilyenek előfordulnak egy "barátságban"?

Akkor mi vagyunk nagyon szerencsések, mert a mi barátaink természetesnek tartották, hogy összeházasodtunk egy idő után, velünk együtt örültek. Az esküvő után is mindig csinálunk programokat együtt most is. Hívnak is minket, meg mi is őket.

És az esküvő előtt akármennyire is bulis arcok, otthon pihiztek, hogy a lagzin frissek legyenek és ott bulizzanak velünk egy nagyot. De talán azért, mert valóban barátok, nem csak felszínes ivócimborák.

Aki nem tudja elfogadni, hogy a másik házasságot köt, jobb munkája lesz, sikeresebb, vagy éppen neki már babája születik, az nem barát, hanem egy irigy, féltékeny ember, aki nem elégedett a saját életével, ezért nem is szívesen van olyanokkal, akiknek megy a szekér.