Szerintetek kinek van igaza ebben az esetben?

Nem tudom, nálunk kölcsönös tolerancia megy. Fura nekem az egész. Az is, hogy a férj 2ig játszik, míg a családja alszik, az is, hogy másnap reggel 9kor még ágyban van és nem a családdal reggelizik, de dolgozni sem megy, az is, hogy a feleségben nincs annyi tolerancia, hogy nem akkor porszívózok, amikor a szeretett társ alszik, a férfi ilyen hangnemben beszél a szeretett nővel, stb.

Az egész családi kapcsolati háló félre van csúszva. Nincs egymásrafigyelés és tolerancia senki részéről. Megkérdőjelezem,hogy ez egy egészséges család lenne.

Ha hétvégén volt a játék és az ébredés is, picit megértem a férjet is. Neki is kevés ideje van pihenni és szórakozni, a porszívózás várhat még egy-két órát, míg felébred magától.

De igazából a tökéletes megoldás az, ha a feleség ilyenkor kihagyja a porszívózást, majd délután megkéri a férjet, végezze el helyette, hiszen reggel nem akarta felébreszteni, de így meg nem fér bele az idejébe. :) Így mindkettejük érdeke érvényesül, a feleség munkarendje nem csúszik meg, a férj alhat, ameddig szeretne.

Itt a kérdés milyen rendszerességgel történik ez?

Mi pl megbeszéljük ki mikor alszik tovább, ki mikor kell fel éjszaka a gyerekekhez. Èn pl ha a férjem tovább akar aludni 1-1 hétvégi reggelen akkor csak pakolok míg alszik. Majd ha felkelt 9 körül utánna együtt csinálunk mindent.

Az én párom is gyakran játszik éjjel 2ig a gépen, aztán napközben meg alszik (a tv előtt). Ezt főleg hétvégén, mert hétköznap rengeteget dolgozik. Eleinte mérgelődtem rajta, de most már úgy fogom fel, hogy neki is jár néha egy kis kikapcsolódás, és még mindig sokkal jobb, ha itthon nyomkodja a pc-t, mintha haverokkal vedelne valami kocsmában, vagy nők után rohangálna.

Ez most már úgy zajlik, hogy még örülök is, hogy nincs láb alatt, míg mosok, főzök, törölgetek. Aztán mikor felébred, főzök neki egy kv-t és megkérem, hogy porszívózzon fel, míg én teregetek :))