Akik hosszú év együttélés után nem házasodnak össze, ők mennyire gondolják komolynak a kapcsolatuk?

nő vagyok, nagyon jól tudom, h a párom bármikor elvenne, ezt már közöle is korábban. teljesen őszintén felvázoltam neki, hogy ez nekem nincs a terveim között, szóval nem a titokban esküvőmániás-önigazolást kereső liba vagyok, aki takarózik a "házasság csak egy papír" dumával.

teljesen komoly a kapcsolatunk, közös gyermeket és hosszú közös életet tervezünk, ebben gondolkodunk már szinte a kapcsolat kezdetétől.

nekem többek közt a közös vagyon is olyan fura dolog. ha ne adja az ég, összeházasodnánk, akkor is külön kasszán lennénk. a nevét sem venném fel.

semmilyen reális, kézzelfogható indokom nincs arra, hogy házasságot kössek. az érzelmek miatt meg nem érdemes, azok megvannak papír nélkül is.

Közel 10 évig voltam egy kapcsolatban. Hiába volt jó, hiába éreztem jól magam benne, egyszerűen csak voltam benne és kész, nem akartam tovább lépni. Ez nem azt jelenti, hogy akkor nem vettem komolyan, hanem csak nem akartam szentesíteni házasságkötéssel. Nem akartam a felesége lenni. Hiába beszélt nekem a házasságról és hogy milyen jó lenne, tudtam pontosan és sziklaszilárdan, hogy nem fogok hozzámenni soha. Aztán szakítottunk.

A férjemmel a legelső találkozásnál tudtam, hogy ha valaha férjhez megyek, akkor ehhez az emberhez. Pár hónap után megkérte a kezem és azonnal igent mondtam.

Mindkét kapcsolatot komolyan vettem, mindkét férfivel voltak/vannak tervek, mégis az egyik partner 10 év alatt nem tudta azt "elérni" nálam, amit a másik pár hónap alatt. Nem a kapcsolat komolyságán bukott el, hanem egyszerűen nem éreztem az előzőnél azt a meghittséget, azt az összetartozni akarás vágyat, mint a férjemnél. Vele megelégedtem egy élettársi kapcsolattal, nem kellett több tőle, a férjemtől viszont mindent akartam amit nő férfitól akarhat. Akartam a felesége lenni, vágytam egy család lenni vele. A házasságkötés pedig mindent megerősített és megszentelt, sokkal meghittebb, bensőségesebb lett minden. Állítása szerint neki is :)

#26 "Mindkettő egyformán szimpatikus. Melyiket választanád?!" - ha tényleg mindkettő egyformán szimpatikus a nekem fontos dolgokban, én a másodikat. Pont ahogy egy kutyaalomból sem a legéletrevalóbbat, hanem pont a legelesettebbet. És ha hiszed, ha nem, ezzel eléggé sokan így vannak, Magyarország leggyorsabb netes állat-örökbefogadási sikertörténete pl. egy 3 lábú cicáról szól, 1 óra mulva egymást ölték a potenciális befogadók...

és nekem magamnak is akkor volt életemben eddig a legnagyobb sikerem a csajoknál, amikor munkanélküli voltam, és a dekket szedtem a járda mellől...

Szóval az emberek reakcióinak az eredője korántsem az "értékelvű-sikerorientált" irányba mutat, bármit is vél erről a közhiedelem.