Létezik, hogy egy férfinak egyáltalán nincs igénye beszélgetésre és együttlétre a párjával?

Sajnos minden nappal, órával, perccel egyre biztosabb vagyok abban, hogy ez így nem működik tovább sokáig.

Mélységesen elítélem a megcsalás minden formáját, de már annak a gondolatától is elsírom magam, hogy talán létezik egy olyan férfi, akinek én vagyok a tökéletes nő és aki nem a tv-t választja helyettem minden este, hanem átölel, megsimogat és érdekli, hogy mi van velem.

Sajnos már a melóhelyemen is észrevették, hogy mostanában nagyon megváltoztam, hiszen régebben mindig vidám voltam és optimista, most meg legszívesebben felrúgnék mindenkit, aki egy kicsit is nem szimpatikus. Szerencsére javarészt pasikkal dolgozom együtt, akik látják bennem a nőt is amellett, hogy mint embert is tisztelnek, így legalább bent nem érzem magam egy robotnak :)

Attól félek, hogy ha itthon nem változik helyzet, akkor előbb-utóbb lazulni fognak az elveim és valakinek a karjaiban fogok kikötni, de akkor meg tutira szembeköpdösöm magam, úgyhogy az sem lesz megoldás...

Kicsit félreérthető voltam, mert nem arra gondoltam, hogy a kollégáimra kacsintgatok, sőt!

Csak pont egymás után következett a 2 mondat, ezért tűnik úgy, mintha arra gondoltam volna. A kollégáim mind stabil párkapcsolatban élnek, amit eszem ágában sincs felrúgni és a sajátomat sem akarnám, ha jó lenne, de ez így csak vegetálás... Nincs senki, aki bezavarhatna, hanem arra próbáltam kilyukadni, hogy mivel eszméletlen módon hiányzik a szeretet, amire a párom az irányomban képtelen, ezért elképzelhető, hogy előbb-utóbb valaki mástól akarom megkapni.

12-nek: semmi bajom a külön netezéssel, tévézéssel, nekem is van igényem az egyedüllétre, főleg mert én is főállásban dolgozom, mellette egyedül hozom-viszem a gyerekeket mindenhova és egyedül intézem a bevásárlást, házimunkát. Nekem is jól esik csak úgy bambulni, na de mellette hiányzik a párom, hiányzik az ölelése és hogy meg tudjam vele beszélni az élet dolgait és az engem foglalkoztató történéseket, na meg az is hiányzik, hogy ő is velem akarja ugyanezt.

Amúgy te magad is leírtad, hogy időnként a tv-zés helyett inkább beszélgettek :)

13-nak: akkor fogok válni, ha már tutira nem működik, de tudod, mindenhez 2 ember kell. Ezek tök jó dolgok, amiket leírtál, alkalmazzuk is, na de havi 1 ilyen estétől és 29 punnyadós-meg nem szólalóstól várjak csodát? Meg ha valakinek alapból nincs igénye társaságra és tök jól elvan magában, ennek ellenére családot alapított, akkor miért én vagyok a hibás?

14-nek: nem szeretném, hogy ne sportoljon, sőt én javasoltam neki, hogy járjon el a haverjaival gyúrni is, mert egyrészről ráférne a kikapcsolódás, másrészről szeretem, ha izmosabb. Nem ment, mert ő fáradt. Ez 1-2 éve volt, azóta a haverjai már elég látványosan izmosak...

A beszélgetésről: talán igazad van, nem vagyok elég izgalmas. Ha sportról beszélnék, meg én is azt dolgoznám, amit ő, akkor lenne őt érdeklő témám, így nincs. Próbálnék vele olyan dolgokat megbeszélni, amik éppen foglalkoztatnak, akár a gyerekekkel, akár a közös életünkkel kapcsolatban, de ált. süket fülekre találok. Ezért már szinte csak egyedül döntök mindenben, hiszen őt úgysem érdekli, hogy pl. milyen suliba menjen a gyerek. Oké, valóban nem egy érdekfeszítő téma, de mivel mindkettőnket érint, ezért szerintem ketten kéne eldöntenünk, hogy melyik választással mit nyerünk, ellenben ez számára úgy hangzik, hogy "blablablabla" és nem hallja tőle a meccset. Na most erre nehogymár valaki azt mondja, hogy ez normális!

De van de. Ha tegyük fel, vega vagy és nincs mit enned már hosszú ideje, akkor inkább éhen halsz, mint hogy húst egyél? Képzeld el, hogy van egy ember, akivel elvileg szeretitek egymást, mégis már hosszú ideje hiányzik minden a kapcsolatotokból, ami egykor megvolt. Te próbálod megjavítani, de a másik nem vevő rá. Ilyenkor mit tennél?

Én nem mondtam, hogy lefeküdnék valakivel, kollégáról meg végképp szó sem volt!

Kicsit elterelődött ez a téma a megcsalás felé, pedig nem ezen van a hangsúly. Ha én próbálom megjavítani a dolgokat, de a másik nem és jó neki a rossz, mert kényelmes, akkor miért én vagyok a hunyó?

Na mind1, jövő héten megyünk külföldre egy hosszú hétvégére várost nézni kettesben, ami már hónapokkal ezelőtt le lett foglalva és ki lett fizetve, tehát elvileg nem mondhatjuk le. Megvárom, hogy ott mi lesz.

Köszi a választ!

Nem akarok más férfit, de ha neki nem kellek, akkor nem tudom mi lesz... Még az a szerencse, hogy a munkámból kifolyólag elég sok férfi vesz körül és látom rajtuk, hogy ők nőként tekintenek rám, tehát alapvetően nem velem lehet a baj, hiszen ápolt, igényes és csinos vagyok, továbbá lehet velem szinte mindenről beszélgetni, ami úgy látom több férfinál is pozitívum, kivéve persze a páromat. Őt csak a foci/sportközvetítések érdeklik, meg persze a munkája.

Na mind1, most ott tartok, hogy nem szólok hozzá, csak ha nagyon muszáj. Talán gyerekes, de amint látom, tényleg nem érdemes beszélnem vele. Vasárnap du. óta kb. 5 mondatot beszéltünk, abból mind a gyerekekkel kapcsolatos ügyekről szólt. Esténként ő a nappaliban tévézik, én pedig bevonulok a hálóba. Sajnos úgy látszik, ez neki tökéletesen megfelel, hiszen eddig még 1xsem kérdezte, hogy mi van, mi ez a durci. Úgy tűnik erre várt már évek óta...

Szerinte a munkaja annyira faraszto, hogy utana nincs ereje es kedve semmihez es szerinte ez tok termeszetes, hogy ehhez meg 2 doboz sor is kell.

Elobbit megertem, de az utobbit nem. Marmint azt, h faradt, azt igen es emiatt nem is varok tole csodakat, na de szerintem az sem normalis dolog, amikor vki minden este csak egyedul, csondben akar tevezni es sorozni.

Kivancsi vagyok mi lesz igy!

Ha jovo het vegeig igy marad, akkor valszleg nem is vele megyek Pragaba, hiszen 5 ora az ut, meg is orulnek, ha kukan vegig kellene ulnom, inkabb elmegyek a hugommal...