Mit lehet csinálni, mikor imádod a barátodat/férjedet de rád telepedik!?

Nem lehet mást csinálni, mint őszintén megmondani neki. Fájni fog neki, szarul lesz, de szembe kell néznie ezzel egyszer. Tulajdonképpen egy belső hiányt akar elfedni ezzel a cselekvéssel, ez egy függés a részéről.

Vagy ha lágyabban szeretnéd, akkor beszélgess vele erről sűrűn, hátha idővel rájön magától, hogy szembe kell nézni a félelmével(mert ezt nem meri megtenni, és ezért kell az állandó csimpaszkodás)

Sajnos ez a legtöbb esetben nem oldódik meg. Vagyis megoldódik: általában úgy, hogy elveszít téged, és a következő kapcsolatában már egy érettebb személyiségként vesz részt.

Ha bárhogyan konfrontálod, könnyen egy olyan (egyébként gyerekes) szégyenérzetet kelthetsz benne, amitől csak még rosszabb lesz a helyzet, új problémák születnek (hiszen ahogy írtad: "nem szereted"), féltékenység stb. Ennek megvan a pszichológiai háttere, a gond csak az, hogy te nem a pszichológusa vagy, hanem a párja. Egyszerűen csak lehetséges, hogy még nem nőtt fel teljesen (csak 98,5%-ban), és épp a te elvesztésedre van szüksége ahhoz, hogy teljesen felnőjjön.

Egy dolgot meg lehet próbálni, amivel működhet: lassútűz-effektus. Egyszerűen nagyon finoman szoktatod hozzá, mondhatni "mindig egy perccel tovább", ahhoz, hogy a távolléted, a külön programod nem ellenség, nem annak a jele, hogy nem szereted. (Egyébként a kisbabát is így kell az egyedülalváshoz szoktatni: nem álombasíratod, hanem kis lépésekben kerül ki a szülők ágyából a sajátjába. Az álombasíratás épp egy kiváló alapja annak, hogy a baba felnőttként "rátelepvőssé" váljon, a legvalószínűbb az, hogy a barátod számára a különprogramod épp ezt a babakori élményt restimulálja.)

Viszont minden attól függ, hogy őbenne ez hogyan csapódik le. Lehet, hogy így is elveszít téged. (Mert bizony el fog, ha nem változtat. Nem holnap, nem holnapután. Félév múlva, egy év múlva... :( )

Amint írtam, nem akar ő rosszat, hanem retteg az egyedülléttől, attól a tudattól várja a megváltást, hogy ottvagy vele. De mivel nem fogja megoldani, de a hit megmarad, egyre jobban rád akar majd telepedni. Komolyan olyan, mint egy függőség.

Én is ilyen voltam. Egy szakítás kellett, hogy rájöjjek. Azóta minden oké.