Nagyon féltékeny a férjem. Tegnap eléggé összevesztünk, lejjebb leírom, miért, kíváncsi lennék a véleményetekre. Szerinte ugyanis én hülyének nézem őt és ocsmány dolog amit művelek. Szerintetek is?

A férjem még naponta chatelt a régi barátnőjével, amikor én már terhes voltam az első babánkkal. Aztán leépítették ezt a kapcsolatot, de a mai napig szoktak néha beszélni, emailezni - nincs kifogásom ellene. Nagyon csinos, akkoriban még elvált, mostanra újra válófélben lévő régi barátnőjével (csak barátnő volt állítólag mindig, nem szerelem) is tartják a kapcsolatot, nem túl gyakran, de beszélnek telefonon, a szülinapi bulijára is csak a férjem utazott el, mert én az akkor pici babánkkal voltam itthon (nem akartam egy pár hónapos gyereket buliba vinni az ország másik végébe). Elment már haverokkal vitorlázni, megbeszéltek ellenére nem jött haza éjjelre, éjfél körül telefonált, hogy ne várjam, nem jön haza. Rendszeresen jár munkája révén rendezvényekre, ottalvósokra is. Külföldre is. Most új cégnél van, telefonon időnként még mindig beszél a régi cégétől női kollégáival, ő is szakmáról, legalábbis ezt mondja. Én készséggel el is hiszem, miért hazudna? Attól, hogy nő az illető még lehet jó szakember akivel érdekes és építő lehet olykor beszélgetni. Tegnapelőtt három órát kávézott egy volt alkalmazottjával a régi cégétől, mert át akarja csábítani az újhoz dolgozni. A csaj velem egyidős. Még a házukhoz is elment, találkozott a csaj anyukájával is. Nem volt bennem semmi ellenérzés, hiszen a meló az meló, nem összekeverendő a magánélettel. Szerintem. Ezeket csak azért írom le, mert ugyanakkor ha beugrott egy zenésztársam, akivel rendszeresen léptünk föl rendezvényeken, mindig balhé volt. Hogy miért jön hozzánk pasi olyankor, amikor ő nincs itthon. (Megjegyzem, három gyerek akkor is itthon van, szóval gondolhatja, hogy nem ők tartják a gyertyát). Holott olyan borzasztó ügyek miatt jött, hogy pl. elvitte a hangszeremet javítani, mert ért hozzá és megnézte nekem, mi a bibi vele. Vagy azért, hogy megbeszéljük a következő fellépés dolgait meg azt, hogy mikor tudunk próbálni. De ezt is meg tudom számolni, hogy az évek folyamán hányszor történt és amióta ebből balhé volt itthon, teljesen leépítettem őket. Egyszer jött az egyik srác azóta, akkor is a feleségével együtt.

Egyetlen egyszer előfordult az is, hogy anyáék (náluk vannak az egész család lovai, az enyémek is, kinn tanyán) elmentek pár napra és így a lovak ellátása rám maradt. Apukám, hogy ne kelljen nekem egyedül csinálni mindent, megkérte a hugom volt barátját (akivel azóta is jó a kapcsolat, baráti, csak már nem járnak együtt) aki szintén lovazik, hogy jöjjön ki segíteni nekem, ne egyedül csináljam (akkor volt picibaba a második gyerkőc) mert ez azért elég kemény fizikai munka. Azóta a férjem ezt úgy emlegeti, hogy mi rendszeresen járogattunk a T-vel ki a lovakat ellátni és ki tudja, mit csináltunk ott. Egyetlen egy alkalom volt, apukám akart ezzel segíteni nekem, nem is az én ötletem volt. És természetesen csak a huszonegynéhány lovat láttuk el, semmi egyéb. Nagyon örültem egyébként, hogy jött segíteni, mert születési rendellenesség gyanánt félek a békáktól, márpedig az aknába le kell mászni ahhoz, hogy az itatórendszert beindítsam és ott mindig ül pár béka. Apukám is szerintem ezért kért nekem segítséget, mert tudja, hogy irtózom a békáktól. :-( Ilyen rettenetes dolgaim voltak az évek folyamán. :-(

Nem szeretném felrúgni az amúgy jól működő házasságunkat, a gyerekeim is szeretik az apjukat, velük se tenném meg. A megcsalásról mindig is az volt a véleményem - és ezt a férjemnek is többször elmondtam - hogy a legaljasabb dolog a világon. Ha az ember úgy érzi, hogy a kapcsolata már nem elégíti ki, hogy másfelé szeretne kacsintgatni, akkor legyen benne annyi kurázsi, hogy álljon oda a párja elé, köszönje meg ami szép volt, vegyen búcsút és lépjen tovább , s csak azután keressen új kapcsolatot. Egyébként pedig ha valaki bevállal három gyereket, nem hiszem, hogy úgy gondolja, hogy szeretné felnevelni egyedül, vagy nevelőapát keresne nekik, arról nem is szólva, hogy enyhén szólva esik az árfolyama egy háromgyerekes nőnek, ugyan melyik férfi vállalna be három idegen gyereket? Tehát azzal, hogy én akartam a férjemmel együtt a nagycsaládot, amellett is letettem a voksot, hogy egy életet fogunk leélni együtt. És komolyan is gondoltam a templomban azt, hogy holtomiglan-holtáiglan. Nem akarok elválni, nem akarok kutya-macska viszonyban élni, szeretném helyretenni a dolgokat, de nem tudom minden igényemet visszaszorítani. Hat éven át megtettem. Abbahagytam a versenyzést (nem a gyerekek miatt, hanem őmiatta, mert nagyon nem tetszett neki a dolog és mert nem is vállalja, hogy ő vigyázzon a gyerekekre, amíg én edzek, a mai napig akkor tudok lovagolni, ha anyukám vállalja őket, mert ha egyszer-kétszer már esetleg egy-egy órát a férjem egyedül kellett maradjon a gyerekekkel, mindig balhé volt belőle). Egész életemben lovaztam, nagyon nehéz lemondani róla, diplomát is edzőit szereztem, kiváló minősítéssel, színötössel diplomáztam a testnevelési egyetemen, gondolhatjátok, hogy nem azért, mert nem volt fontos számomra... Szívesen vagyok anya és feleség, osztom a párom azon véleményét, hogy az egész családnak legjobb, ha itthon maradok a gyerekekkel, ha megtehetjük anyagilag és szeretek is itthon lenni, szeretem az otthont varázsolni köréjük. De a régi életemet nem tudom teljes mértékben feladni és mostanra már nem is akarom. Azokon a napokon, amikor kimegyek edzeni is mindig tiszta lakásra, meleg vacsorára ér haza a férjem. A lovak miatt egyetlen kötelességemet se szorítom háttérbe. Csak szeretnék egy kicsit edzeni, szeretnék edzősködni néha.

Még egyszer elmondom: nem a pasihoz akarnék elmenni. Találkoznánk egy címen, ahol a megnézendő ló van (ez egy harmadik város), ott körbenézném én is a pacit, ott lenne velem a férjem, még az se kizárt, hogy a srác is hozná a feleségét, nem érdeklődtem nála, mert nem is érdekel) elmondanám a véleményemet, valószínűleg felülnék a lóra kipróbálni is, hiszen teljes véleményt csak így lehet alkotni, nagyjából egy félóra-óra alatt lezongoráznánk a dolgokat, kifizetné az útiköltségemet meg az óradíjamat, aztán mindenki menne szépen haza.

Még egy dolog: nemrégiben néztünk egy filmet, amiben megcsalás is volt. Akkor a férjem közölte, hogy ha netán valaha bebizonyosodna rólam, hogy megcsalom, akkor egészen biztosan megölne, ezt borítékolja. Nem tudna mit kezdeni az indulatával, így nyugodtan számítsak rá, hogy megölne engem is, meg a pasit is, akivel megcsaltam. Aztán valószínűleg saját magát is megölné, mert nem bírná elviselni, hogy sza...rá ment az élete, az sem érdekelné, hogy árvát csinálna a gyerekeinkből. Ezt csak azért írom le, hogy lássátok a féltékenysége fokát. Még egyszer mondom: soha nem csalnám meg, sem őt, sem senkit nem csaltam meg életemben, mert őszinte ember vagyok és nem bírom az alattomos dolgokat. Tiszta lapokkal szeretek játszani. Ha másra vágynék, előbb elhagynám, de undorítónak tartom és önmagamhoz is méltatlannak, hogy ilyesmit tegyek. Szeretek ugyanis emelt fővel tükörbe nézni.