Ki hozzon áldozatot ebben a helyzetben? Mi lehetne a megoldás?

Nagyon nehéz helyzetben vagy. Én mégis azt mondom, maradj ott a gyerekkel, egyszer már felrúgtál a férjed miatt mindent. Nem várhatja el, hogy kénye-kedve szerint állandóan új életet kezdj. Most ő van abban a helyzetben és az ésszerűség is azt diktálná, hogy maradjon ott veletek, nemigaz hogy 1-2 évet nem bírna ki. Úgy látom ebben kapcsolatban másodhegedűs vagy, nincs közös cél és gondolkodásmód. Én biztosan maradnék a helyedben a gyerekkel, ő meg menjen ahová akar. És hogy érted hogy a fél fizetésed rámenne a bébiszitterre, hát nem adna pénzt a családjára csak azért mert távol van? Nemár.

Hasonló helyzetben voltam, én is 200 km-ert költöztem a férjem kedvéért, utáltam itt lenni, de van munkám igaz utálom, de ez van. Eszembe sem jutna itthagyni és egyedül lenni. Ez a férjed döntése, hagyd akkor.Bár így nem jósolok hosszú házasságot. :(

Nehéz ügy! Az sem lenne normális tanács, hogy azt mondjuk Neked válassz család vagy karrier közt mert mindkettő fontos!

De itt az lenne a legjobb, hogy a párod elismerné, hogy annak idején te mindent feldobtál és semmi nélkül mentél vele más városba, ahol írtad se barátok, se család nem volt, most neki kellene megértőnek lennie mert ha azt vesszük nem sok azaz 1-2 év és ha fontos számunkra a másik akkor megpróbáljuk szerintem itt ez lenne a legjobb megoldás!

Sajnos annak idején én is beleestem ebbe a hibába, a volt páromhoz költöztem és feladtam érte mindent, de közben nekem annyi nehézségem volt, hogy abban az időben nem találtam munkahelyet mert náluk kevés lehetőség volt. De ő soha nem értékelte igazán, hogy miatta mentem vele és a szakításkor annyit mondott, hogy én is mentem volna miattad, de persze ez volt az amit soha nem mondott!

Szóval csak kitartást tudok neked kívánni!

Biztos, hogy nem rúgnék fel másodszor is mindent. Párodnak szépen elmagyarázod, hogy mit adtál fel érte pár éve és hogy most nem fogod feladni.

Amúgy nincs valami komplexus a dologban, hogy sikeresebb vagy mint ő? Mármint megkaptad a phd-t, azonnal költözés, most meg egy jó melót kaptál és azonnal mentek vissza miközben eddig semmi baj nem volt a munkájával... Lehet, hogy rosszul látom, mert ennyiből nehéz kitalálni, csak felvetés amit írok. Lehet, hogy nem is tudatosan teszi...

Amúgy ez az ember semmibe vesz téged. Pont nem érdekli, hogy neked hol és milyen lehetőséged van, csak az hogy neki hogyan jobb. Elvárta, hogy adj fel egy phd-t, most meg elvárja, hogy add fel a jó munkahelyed. Én a helyedben nem adnám fel a karrierem másodszor is. Tök egyértelmű, hogyha budapesten kapsz egy jó állást (főleg, ha jobbat mint az övé) akkor megint költöztök. Amúgy hány éve volt ez a phd? Nem tudsz újra jelentkezni, vagy visszamenni? :)

Szeretném megkérdezni, hogy ti tényleg Magyarországon belül dolgoztok mindketten?

Mert írtad, hogy havi 1* találkozás- ne viccelj már, ebben az országban nincsenek akkora távolságok, hogy hetente 1* ne lehetne megtenni. (főleg Bp-től-- max. 350 km lehet?)

Ha pont nem úgy jön össze a szabadnapotok, hogy egymással is tudtok találkozni, az mindenképpen előnyös lenne a külön munkánál is, hogy legalább a gyerekkel igen.

Ha ún. kreatív munkátok van, akkor minimum felsőfokú alapvégzettséggel végeztek minimum szakértői munkát... nem nagyon tudok két olyan különböző szakmát elképzelni ebben, ahol két diplomás felnőtt embernek semmi, de semmi ráhatása ne lenne arra, hogy hetente mondjuk egy szabadnapja legyen, amit tud egyeztetni a családjával. Ott akkor már más gondok is vannak...

Azért a tanulással és a szakértelemmel a munkavégzés szabadsága is együtt kell(ene) hogy járjon és a tágabb környezetemben ez így is van.

Egyébként pedig ha a férjed anélkül adott választ a budapesti munkalehetőségre, hogy ezt veled nem beszélte meg előre, akkor hagyni kell egyedül útnak indulni és a veletek való találkozás összeszervezését is nyugodtan megoldhatja kreatív módon és egyedül döntve, ahogy ebben a fontos kérdésben is volt bátorsága elfogadni egy távoli ajánlatot úgy, hogy utólag a döntés felelősségét rád hárítaná.

Ezzel együtt a lehetséges forgatókönyvek mindegyikét végiggondolva elkezdenék tudatosan készülni az önálló, gyermekét egyedül nevelő anya szerepre is, hátha a kedves férjed számára hosszútávon előnyös lesz ez a szabadság.

Ebben a hosszú leírásban volt szó rólad, a férjedtől... egyedül szegény kisgyermekről nem. Ő most valamilyen intézménybe jár (ovi, iskola)?

Vajon miért nem legalább ennyire fontos szempont a ti csatározásotokban az ő érdeke, ő jóléte, ő barátságai, ő beszoktatása stb. is?

A fél fizetésed nem kell, hogy babysitterre menjen el- most sem megy el igaz? Pedig leírásod szerint a férjeddel nagyon különböző is lehet a munkarendetek.

Sajnos van egy rossz hírem: mindenképpen engedned kell- vagy a férjednek és legalább egy intelligens kompromisszumot összehozni kettőtöknek úgy, hogy a közös gyermek sem marad ki belőle- vagy ha egyedül maradsz akkor te és a munkád között. Ez utóbbi esetben rá fogsz kényszerülni, hogy ésszerűbben szervezd a munkád vagy változtass a beosztásodon, pozíciódon, cégeden- mert az nem lenne jó, ha a babysitter vinné a gyereket is meg a fizetés egy részét is, ugye?

Tudom, nem voltam túl habos-babos- de igyekeztem reális lenni. Remélem, ezzel sokkal inkább segítettem.