Volt valaki aki a terhessége alatt jött rá hogy nem is a jelenlegi életét akarja élni? Változtattál rajta?

Na ennek ugorj neki mégegyszer, mert annyira fenköltre sikeredett, hogy semmit nem lehet belőle érteni! Tehát, mit akarsz kérdezni?

Bár én még nem voltam terhes, de értem mire gondolsz. Az esküvőm előtt állok, ami szintén elég nagy elköteleződés és igen, én is éreztem hasonlót pár hónapja. Azon gondolkoztam, hogy valóban ezt akarom én? Tényleg őt akarom? Ezt az életet, ezt a házat, ezt a munkahelyet? Stb. Aztán múlt az idő, megpróbáltam nem foglalkozni ezekkel a gondolatokkal és a párommal és barátokkal megbeszéltem ezt. Többen mondták, hogy teljesen normális, ha egy nagy változás előtt hasonló dolgokat érez az ember. Eltelt pár hét-hónap, és most már egyáltalán nem érzek így, minden tökéletes, nem is találhatnék magamnak jobb kapcsolatot, életet. Nálad valószínűleg a hormonok is közrejátszanak. Van valami ami miatt esetleg jogosan is érzed ezt? Pl. nem túl jó a kapcsolatod a pároddal? Mert akkor viszont nektek kell átbeszélni a dolgokat és változtatni azon, ami nem tetszik.

En is babat varok, es sajnos igy erzek. Hetente 3x durvan elotor belolem, hogy elcs.sztem, hogy a parommal vallaltam babat, szornyu erzes de a terhesseg alatt jottem ra, hogy mennyire nem odaado es egyutterzo.nem erdekli a veszelyeztetett terhessegem sem, nem erti hogy kifaradok, o faradt nunka utan az a lenyeg, en meg miert vagyok faradt nem dolgkzom. Neha majd megveszek a faradtsagtol de muszaj vagyok elmenni a nagyobb gyerekert az oviba, mert o faradt... nekem hiaba kemenyedik a hasam stb. Na mindegy odakat is tudnek ilyenkor zengeni szval ennyi eleg is. Amugy vannak jo dolgok is persze, de ilyenkor borusabban latom a dolgokat ha epp megbant. :( remelem valtozik ez a rossz erzes.