Mit gondoltok azokról az időkről, amikor a nők maximum 20 éves korukban férjhez mentek, sok gyereket szültek, és otthon maradtak háztartásbeliként?

A hozzászólásokhoz azt is hozzátenném, hogy már amikor a szüleim fiatalok voltak,sokkal jobban támogatták a gyerekvállalást. Több támogatást kaptak, kevés olyan ember volt akinek "nem volt mire szülni". Jó eséllyel kaptak bérlakást, több szociális támogatást. Valamint régen nem volt ennyire karrier központú a társadalom. Már ami a nőket érinti. Persze általánosítás, biztosan akkoriban is volt olyan aki először karriert épített. Amúgy én még mindig úgy gondolom, hogy jobb fiatalon szülni, olyan 25 évesen. Nem értek egyet azzal, hogy 30 körül a legideálisabb, meg hogy "az a társadalmi elvárás". Én személy szerint szeretném megéri hogy a gyerekem felnőjön, lediplomázzon, sikeresen legyen, hogy láthassam az unokáimat. Nem lenne jó móka 60 évesen egy 20 éves gyereket istápolni, elindítani az életben. Persze ez csak az én véleményem. Én is diplomás vagyok, 24 éves, jövőre lesz a vőlegényemmel az esküvőnk, tehát nem kisebbségi vagyok, vagy tanulatlan, mielőtt valaki megcímkézne, hogy segélyre akarok szülni. :)

Én nem élnék abban a korban. Nem vagyok gyerekmániás, 2 a max. amit vállalnék, több mellett megőrülnék, nem tudnék magammal törődni (azt meg telibetojom, hogy jaj, csökken a népsűrűség Mo.-n, nem attól leszünk jobbak, hogy sokan vagyunk... cigányprobléma az egyetlen, ami miatt ez fontos lehet, de azt sem azzal kellene kompenzálni, hogy boldog-boldogtalan, jó és rossz anyatípus is sok gyereket vállal). háztartásbeliként sem érezném jól magam, egyszerűen kiráz a hideg attól a gondolattól, hogy a mosás-főzés-takarítás az életcélom, kihívásokra vágyom, arra, hogy önállóan is el tudjam magam tartani, ne függjek senkitől anyagilag. Az is tetszik a mai világban, hogy már nem kell lenyelnem és eltűrnöm azt, ha a férjem verne vagy megcsalna, és ha válásra adnám a fejem, nem én lennék a környék rossza.

Az én szemeim előtt is az van,hogy nem nagymamaként szeretném a gyerekeimet felnevelni! Akkor én már unokázni szeretnék és a saját életemet élni,úgy hogy a gyerekeim eljönnek hozzám és hozzák az unokákat is stb.

Itt mindenki olyan pesszimista, tessék mindenkinek vigyázni magára. 30 évesen még bőven megéri bárki, hogy lássa a gyerekeit felnőni.