Hasonlít házastársatok a veletek ellentétes nemű szülőtökre? Akár külsőre, akár belsőre?

Külsőre nem mondanám, apukám világ életében nagyobb darab volt, a párom viszont kimondottan vékony. Szemük, hajuk színe stimmel, de kb. ennyi.

Viszont sok belső tulajdonságukban hasonlítanak, szoktam is mondani a páromnak néha, hogy "olyan vagy, mint apám" :D Apró dolgok ezek, de azokból sok van.

Közös a férjemben és apukámban:

-Mindkettő szakállas (imádom a szakállas pasikat, ez biztos, hogy apa miatt van, neki mindig is volt).

-Egyik sem tud viccet mesélni.

-Mindketten szeretik az angol humort (amitől én frászt kapok, de azért viccesek).

-Mindkettő végtelenül türelmes.

-Egyik sem szeret középpontban lenni.

Különbözik:

-A férjem szőkés barna hajú kék szemű, apukám barna hajú, barna szemű. (Én szőke vagyok és kék szemű, tehát ebben rám hasonlít, ill. anyámra.)

-A férjem sem alacsony (183), de apa jóval magasabb nála (198) még úgy is, hogy ő púpos.

-Apa nagyon szereti a járműveket, a férjemnek egy autó eszköz, és nem a szeme fénye.

-Apa műszaki beállítottságú, gépész, bármit megszerel. A férjem nem tud szerelni (sosem tanulta), de nincs is rá szüksége, csak néha úgy bánja, hogy nem tud 1-2 dolgot megcsinálni.

Én mindig is nagyon apás voltam, és néha tényleg olyan érzésem van, hogy apukámhoz mentem hozzá, de én ennek örülök, a férjem is nagyon jól kijön apával. A férjemben azok a tulajdonságok vannak meg, amiket mindig is nagyra értékeltem, pl. türelmes, megértő, és bármilyen konfliktust elsimít, ez teljesen igaz apukámra is. Az, hogy a humoruk is egyezik, csak hab a tortán.

Én annyiban hasonlítok anyósomra, hogy mindketten kék szeműek vagyunk, de más külsőség nincsen, ő jóval alacsonyabb nálam, mindig is duci volt, rövid hajú én magas vagyok, átlagos testalkatú és mindig hosszú hajam volt. Még annyi, hogy mindketten nagyon szeretünk sütni, főzni, egyébként szöges ellentétei vagyunk egymásnak, ami a személyiségünket illeti.

A férjemmel pedig... Ő a megtestesült világbéke, én meg hajlamos vagyok túlpörögni a dolgokat, de ő ezt nagyon jól kezeli, mindig megnyugtat, ugyanakkor ő már néha túl laza, én meg nagyon szeretem megtervezni a dolgokat, szóval ebben is sokat hatottunk egymásra: én kicsit lazábban veszem a szervezést, ő meg nem indul el úgy kirándulni, hogy "majd max stoppolunk". :)

külsőre nem hasonlítanak (török a férjem, sötétebb bőr és szem, kicsit húzott szem. Apukám tejfehér bőrű, zöld szemű)

belsőre viszont nagyon: türelmes, megértő, kommunikálni tudó(férfiaknak néha nehezükre esik), megbízható, politika és tudomány iránt érdeklődnek, könyvekben is megegyezik az ízlésük.

Én és az ő anyukája külsőleg hasonlítunk( testmagasság, alkat, szem és hajszín.) belsőleg én kevésbé vagyok határozott, de mindketten szeretünk főzni, gondoskodni és folyamatosan csinálni valamit, türelmetlenek vagyunk.

Sőt, a szüleink is hasonlítanak külsőleg és belsőleg is.

Mindkettőnknek jó a kapcsolata a szüleivel, ezért mosolyogtató felismerés volt, mint inkább félelmetes, hogy te jó ég, olyan vagy, mint az anyám/apám!

Belsőre nem. Utálom fateromat. Irritál a jelleme a viselkedése. SOHA nem kéne olyan "férfi" az életembe, mint ő.

A férjem nem is olyan típus. Külsőre sem. Max abban, hogy faternak bajsza van...a férjemnek meg szakálla. De ennyi a hasonlóság.

Igazából azt modntam volna hogy nem..

Ég és főld..

Hajszín különböző, van bő 20cm magassagkülönbség, apu hizekonyabb típus, férjem nem hízekony, bár mindketten vekony csontozatúak.

Viszont van egy programunk, amit fénykép rendezéshez használunk, ott van arcfelismerés..

Elegendő referencia után is keveri aput, és a férjemet.

Aztán megnéztük jobban..

Áll alak, homlok vonala, orr karaktere teljesen hasonló, minketten hasonló szakállat viselnek( borosta inkább, de ugyanúgy nő nekik)

Tehát mégis hasonlítanak.

Belsőleg...vannak egyezések.de sok mindenben teljesen különböznek. Mindketten szöszmötölősek, műszaki bealltottságúak, jó problémamegoldóak, de én is ilyen vagyok, úgyhogy fura lenne más pár hozzám.

Viszont míg apu barátkozos, mindenki haver, addig a férjem megválogatja, és nehezebben nyílik meg.

Anyósom és én:

Ég és föld..

De azért van, amiben be kell valljam, van közös. Az emebrekhez való nyitottságunk, szociális beállítottság, széles tajékozottság, sok kommunikációra éhség.

Mindketten szeretünk alkotni..

Ennyi...

De nem tudhatom milyen lenne ő, ha minden rendben lenne vele, mert depressziós, több idegösszeomlása van, szeleburdi, és gyógyszereket szed minderre.. De ez már fennáll 15 eve minimum..

Nem tudhatom milyen volna, ha ez nem lenne.

Én sokkal erősebb jellem vagyok, és nyiltabban megmondom a véleményem(belőle ez hinyzik, kicsit szeret hátulról kavarni, mindig sokkolódik, ha szembesítem, mert nem szamít rá)

Tehát van igazság a tanulmányban.. Néha elég mélyen kell keresni, akkor megtalálja az ember a hasonlóságot, ami első a felszínen nem látszik.

Nekem ezek felismerésére, férjem esetén kellett4 évlegalább , részemről csak most a 6. Évben láttam csak meg a hasonlőságokat az anyósommal.

Alapvetően ezek a kutatások akkor igazak, ha a családi háttér békés és kiegyensúlyozott. Van olyan, aki soha, de soha nem akarná leutánozni az otthoni viszonyokat.

Én 4 éve vagyok a párommal, aki belső tulajdonságait illetően teljesen az apukám, van, hogy hasonló mondataik is vannak :).. külsőre egyáltalán nem.

Viszont a szüleim 30 éve boldog házasságban élnek, ezért nekem valóban apukám a követendő férfipélda, és érdekes meg jó volt észrevenni, hogy a párom mennyire hasonlít :D

22/N