Ti rangon alul házasodtatok?

Én 2 nyelven beszélek, diplomám van, gazdag családból jövök, a vőlegényem szakmunkás, nem tud semmilyen nyelven beszélni, a szüleit ha be kellene sorolnom, a középosztályba tenném. Az én szüleim mindig törekedtek a legjobbra, keresik a lehetőségeket, kockáztatnak, vállalkozók, az ő szülei 30 éve ugyanazzal foglalkoznak, még ha nem is tetszik nekik a munkájuk, vagy nem becsülik meg őket, akkor sem mernek/mertek változtatni, mert "jó ez így" típusúak. Nálunk a vőlegényemmel nem ütközik ki ez a fajta "különbség", mivel otthon nem beszélünk pl. franciául egymással, és nem is vágyom rá, tehát nem érdekel, hogy nem beszél nyelvet. Nem azért lett szakmunkás anno mert nincs esze, és csak arra volt jó amit épp csinál, hanem azért mert szereti és jó benne, megbecsülik, megkapja érte azt a fizetést amennyit dolgozik és amennyi erőfeszítést beletesz a munkájába nap mint nap. Bármiről tudunk beszélgetni, mert attól mert nem tanult tovább, vagy nem felsőfokú iskolát végzett intelligens férfi. A szülei élethez való hozzáállásával sokszor nem értek egyet, de ezt nekik nem mondom, megadom nekik a tiszteletet, hiszen a párom szülei. Rájuk hagyom a régimódi gondolkodásukat, és velük aztán tényleg nem lehet semmiről beszélgetni azon kívül, hogy mit főztem, vagy hogy milyen idő van éppen. De mivel nem velük élek, nem foglalkozom ezzel. Karrier..hát, meg kell, hogy mondjam, hogy a vőlegényem kicsivel többet keres mint én, pedig ő ugye szakmunkás, én pedig diplomás. :) Tehát ennyit erről, hogy kinek milyen végzettsége van.

Azért van középút is. Nemcsak diplomás és szakmunkás. Amúgy pedig sokszor észreveszem, hogy a nők egy kicsit magasra is teszik a lécet. Az egyik ismerősöm például teljesen el volt telve, merthogy ő milyen értelmiségi családból jött, milyen szép stb. Néha furcsán nézünk rá, hogy nem igaz, hogy nem látja magát reálisan, az értelmiségi családja kimerült abban, hogy rádiónál őskövület szülei rögtön a kormányváltás után kirepültek, azóta is szerencsétlenkednek, mert igazából tényleges munkát soha nem végeztek. Ő pedig, hát a nagymamám fiatalosabban öltözködött, mint ő, mégis olyan mércével mérnek mindenkit, hogy elájulok tőle. Szóval ezeknek a nőknek sokszor önmagukba is kéne nézni, hogy miért nem veszi észre őket a herceg.

12: PONTOSAN!!!!

Én jogász vagyok, a férjem történész (egészen más területen dolgozik egyébként), a szüleim is jogászok, az ő szülei is értelmiségiek, viszont míg az én szüleim igen jómódúak, addig az ő szüleinek nincs pénzük (hozzáteszem ez velük a legkisebb gond, nem is láttuk már őket lassan 5 éve). Ennyiben mondhatjuk, hogy rangon alul házasodtam, de ez szerintem nem számít, a közös érdeklődési kör, az azonos intelligencia szint, a szeretet megvan és ez a fontos, nem a szülők anyagi helyzete. Nálunk ebből nincsenek gondok.

Századosként elvettem egy hadnagyot. Most ez rangon alulinak számít?

A kedvencem amikor jön valaki és benyögi hogy neki diplomája van, a párja meg szakmunkás, ennek ellenére a szakmunkás félről azt állítja hogy milyen okos és milyen jól el lehet vele beszélgetni. Nos a helyzet az hogy nem a szakmunkás okos hanem a diplomás is hülye, azért nem ütközik ki a különbség. :)

#18-as hozzászólónak üzenném, hogy bizony van különbség tanult ember és alapvetően intelligens ember között is. :) Hidd el, az egyetemen találkoztam pár sráccal, és rá kellett jönnöm, hogy nem jelent semmit az, hogy valaki egyetemre jár, mondom ezt diplomás nőként. Tudom milyen, amikor a friss diplomás srác semmi másról nem tud beszélni, mint amit a legutolsó előadáson hallott, és ezzel akar felvágni, hogy ő aztán baromi okos..közben pedig a való élethez egy rakás szerencsétlenség. De nem baj, mert a tinilányoknak elegek ezek a pasik. (Tisztelet a kivételnek). Tehát nem kell elszállni attól, hogy valaki diplomás, és lenézni azt akinek szakmunkás végzettsége van. Egyértelműen látszik, hogy te pont az az ember vagy, aki a külsőségeket nézi, azt, hogy kinek papír van a kezében, és az alapján ítélkezel..ne haragudj, de ez sem vall túl nagy intelligenciára. ;)