Mennyire ritka az, hogy egy nő nem akar megházasodni?

Én 29 évesen hasonlóan vagyok: a gyerek biztos, hogy egy nagy nem, a házasság meg... Egyelőre abszolút nincs "jelölt" rá, és nem is hiányzik a dolog.

Ha esetleg később úgy alakul, nem mondom azt, hogy kizárt, de igazából nem tartom valószínűnek.

Szeretnék sokat dolgozni, pénzt keresni, utazgatni, önállóan és szabadon élni az életemet. Később tervezem, hogy külföldre költözzek, és ebben is csak hátráltatna, ha lenne valaki, aki miatt nehezebb lépni. Nekem ez nem hiányzik.

29/N

22 évesen én sem akartam sem férjet,sem gyereket, sőt 27 évesen sem (a gyerek gondolatától rázogatott a hideg, a fehér menyasszonyi ruha víziójától pedig hánynom kellett). Aztán megismerkedtem a mostani férjemmel...eltelt 9 év, 7 éve összeházasodtunk (nagyon szűk körben, nem fehér habos-babos ruhában brrrr hanem szép alkalmi ruciban) és 5 és fél éves a fiunk :)

soha ne mond, hogy soha!

Ha jön egy olyan valaki, aki tényleg olyan lesz, akkor talán.

De már nem hiszek a mesékben...

Van egy ismerősöm, 28 éves, két gyerek, férj. Ő úgy van vele, hogy már nincs semmi célja, csak dolgozik, mint a robot, hogy legyen a rezsire, kocsitörlesztésre.

Láttam már pár boldogtalan embert, de ő az élmezőnyben van. Szerintem 40 éves kora előtt infarktust fog kapni. Ja és úgy csalja a férjét, ahogy kell.

Én világéletemben házasságpárti voltam, nem annyira a papír, sokkal inkább az ünnep mivolta miatt, ehhez képest elég későn találtam meg azt, akihez hozzá is mentem. Gyereket a húszas éveim elején nagyon szerettem volna, aztán valahogy elmúlt, és magam sem értettem, hogy az az őrületes vágy hogyan csaphatott át ilyen intenzív „szaporodninemakarásba”.

Most 36 vagyok, gyereket várok, és nagyon örülök neki.

Eljön az az idő szerintem a legtöbb embernél, hogy végiggondolja, hogy nem biztos, hogy olyan klassz dolog egyedül megöregedni (úgy értem utódok nélkül), és akkor átértékeli magában ezt a kérdést. Ha huszonévesen még mások a prioritások, a mai világban szerintem teljesen természetes és érthető.

És igen, ahogy jön a „mindent elsöprő szerelem”, az is nagy változásokat tud előidézni a gondolkodásban.:)

En sem akartam soha... de aztan jott O es majdnem lett eskuvo is gyerek is. De pont akkor jott egy eloleptetes is, es en inkabb azt valasztottam.

Nem mondom, hogy nem lesz mert lehet... de szamomra egyik sem fontos.

Utolsó te meg barom hazug vagy.

Régen is szültek későn csak nem az elsőt hanem a 23-kat.

27 éves koromig eszem ágában sem volt egyik sem, pedig 8 éve ismertem akkor a párom.

Most 29 vagyok 1 éve házas és van egy 2 hónapos fiam, és ami meglepő (azon kívül hogy utálom a gyerekeket a sajátom imádom)egyáltalán nem változott az életem, vagyis annyit hogy nem a munkahelyen töltöm az időm hanem itthon, de nem fáradok el jobban. Ugyan úgy minden csütörtökön haverokkal tali csak nem a lenti kocsmában hanem itt fent. Voltunk a borfesztiválon , Vbt néztünk kivetítőn ő manókája meg végig aludta, vagy épp a kezembe nézelődik. Ugyanúgy elmegyek vásárolni stb...én is azt hittem nagyobb nyűg de szerencsém lett...

Csak azért írtam le hogy legyen ellenpélda is :)

Nem minden fekete vagy fehér