Volt már olyan, hogy rájötetetek, hogy a pénz nem helyetesíti a nyugodt, együtt eltöltött időt? Mit csináljak?

A férjem 3 hónappal ezelőtt kezdett egy új munkahelyen. Több műszakban dolgozik, most pl egész héten délután 3tól este 11ig. Elég ritkán délelőttös, kb havonta 1 hét, azonkívűl inkább délután, 1től 9ig vagy 3tól 11ig. Nagyon rossz hatással van ez rá is, a kapcsolatunkra is. Alig találkozunk, amikor együtt avgyunk, akkor is fáradt, stresszes, mert amúgy nehéz, szellemi meló, megállás nincs abban a 8 órában szinte. Az azelőtti munkahelye sokkal lazább volt, szerette is, könnyű volt, fix program, hétvégék szabadok, de kb feleannyit keresett, mint itt. Itt jó a fizu, de mit érünk vele? Most a teljes multhavi fizetése a számláján van, 2 nap múlva jön a következő, közben mégh az enyémnek is megvan 70%-a kb. Kifizettük a számákat, vettünk valami kaját és kész. Egyszerűen nincs is mikor kiélvezzük a plussz pénzt. Persze, nem mondom, hogy nincs mire költeni, emrt nem ártana 1-2 új bútor meg ilyesmi, de valahogy nem érzem, hogy boldogabbá tenne minket. Mi nagyon közel állunk egymáshoz és mindkettőnket megviseli, hogy ilyen keveset vagyunk együtt. Most pl hétvégén is dolgozott, én itthon punnyadtam egyedül, kérdem én, van így értelme az egésznek? Ráadásul ki is van bukva rajta, nem szereti, stresszes, feszült állandóan. Mit tanácsoljak neki? Hagyja ott? Nem nagyon találna ilyen jól fizető állást, max olyasmit mint az előző volt, de biztos nem olyan lazát. Vagy tűrjünk, hátha megszokjuk? Hátha jobb lesz?

Tényleg igaz, hogy a pénz nem boldogít:(