Nem bírom a panelt, el akarok költözni de a férjem hallani sem akar róla. Mit tegyek?

vicces, a barátnőm kertes házban lakik, mindig mondja, hogy nem szeretne a hangos városban lakni. Bezzeg sose panaszkodik a zajra, ha nálam van.

Bezzeg, amikor kint vagyok náluk, mindig van valami baja, este túl hangosan ugat a kutya (mit csináljon, nyávogjon?), napközben fűrészel a szomszéd, ha nem, akkor füvet nyír, ha meg csak simán teszvesz a kertben, akkor túl hangosan hallgatja a szokol rádióját.

mindig van valami baja.

Szerintem ki mihez szokott. Én kertesben nőttem fel, és akkor sem, és most sem zavar a fűnyíró, a kutyaugatás, a kinti gépek zaja. (Itt nem a flex-re gondolok). :D

Paneltban gyomoridegem van, nem bírom a neszezést, a dübörgést a fejem felett, a mélynyomók hangját ami áthallatszik, a dajdajozást, ha buli van... A férjemet meg ezek nem zavarják, mert ő panelban nőtt fel.

Most társasháziban lakunk, legfelső emelet, tégla.. Szomszéd nincs, nem hallunk semmit. És mi sem zavarunk senkit :)

Én megértelek. Laktam panelban is és kertesben is. A panel borzasztó volt, a kertes kész megváltás.

Nekem egyszerűen az volt a bajom a panelban, hogy egymás s..ggében laktunk. Hallottuk, ha a szomszédok hangosabban beszélnek, veszekszenek, szarnak, mosnak, fürdenek, húst kloffolnak, sír a gyerek, későn jött haza a férj, hangosan dugnak, hangosan tévéznek, miről beszélget egy nagyobb társaság ünnepekkor, stb.

Gyűlöltem!

Nem azt mondom, hogy nem lehetett elviselni egyáltalán, de talán azért is, mert én kertes házban nőttem fel, börtönnek éreztem és szinte depressziós lettem.

A kertest imádom, itt van magánszférám és nem vagyok összepréselve a szomszéddal. Van saját kertünk, állataink, szőlőnk, fáink. Ezerszer jobb, még ha több is a munka vele.

De ennek mindenképp közös döntésnek kell lennie, meg kell próbálni valami olyan megoldást találni, ami mindkettőtöknek megfelel valamennyire. Talán egy társasház, amit már többen említettek, valamivel jobb lenne nektek, mint a panel.

Szia Kérdező!

Én panel házban lakom és szeretném a véleményemet kifejteni neked.

Kiskoromban amikor ide költöztünk, én kertesházban akartam volna lakni. Eltelt 15 év és most már máshogy látom. Úgy gondolom a panel ház elég kényelmes és mivel olcsóbb a kertes háznál, anyagilag is jobb döntés. Egyáltalán nem érzem magam bezárva vagy beskatulyázva. A szobámat szépen kidekoráltam. Nagyon otthonosnak érzem.

Azt hiszem egy kertes házzal sokat kell foglalkozni. Hallom ismerősöktől, barátoktól is, hogy rengeteg pénzt elvisz. Sokat kell segíteni a ház körüli munkákban is. Ehhez nekem nem lenne türelmem sem időm.

A szüleimet szokták zavarni a szomszédos zajok időnként. Engem nem igazán. Nem mondom, a fúrás, kopogás hosszú távon bosszantó, de időnként egyáltalán nem bosszant. Persze egy nehéz nap előtt ha a szomszéd késő éjszakáig bömbölteti a zenéjét, na az zavaró. De szerintem egy kertesháznál is zavaró lehet a ház előtt elmenő autók zaja.

Egy fontos előny, hogy szerintem biztonságosabb is. Szerintem a 2. emelettől felfelé már nem kell tartani attól, hogy bárki behatol a lakásotokba az ablakon keresztül. Az egyetlen bejárati lehetőség egy panellakásba az a bejárati ajtó. Ha biztonságról van szó, elég azt megfelelően védeni egy jó ajtóval és egy jó zárral. Ha kamerázásról van szó elég felszerelni egy kamerát ami a bejárati ajtó belső oldalára néz, az felveszi azt aki belép a lakásba.

Összefoglalva én megbarátkoztam a panellal, jó döntésnek tartom, kényelmes, anyagilag jobban jövök ki vele és könnyebb fenntartani is szerintem.

Mióta éltek panelházban?

Megvan az anyagi lehetőségetek arra, hogy elköltözzetek?

Figyelembe kell venni azért milyen a lakásotok állapota és a lakóközösség is. Mert persze egy zűrös vidéken én sem laknék szívesen panelházban sem.

Kérdező, nem gondoltál még arra, hogy esetleg neked van valami problémád? Talán egy enyhe klausztrofóbia? Vagy valami migrénféle (Azért kérdezem, mert mondtad, hogy nagyon idegesítenek a zajok.)

Szerintem a kisbabádat egyáltalán nem zavarja a panelház. (Persze a folytonos fúrást, kalapálást nem szereti, ezt megértem, de akármilyen házban előfordulhatnak zajok) Tapasztalatból mondom, én is ilyen helyen nőttem fel. Megszokja és otthon fogja magát érezni. Lakótelepeken elég sok játszótér van, zöld területek. Ha nem laktok forgalmas út mellett, akkor talán a levegő minősége is jobb.

A fúrás és a kalapálás lehet csak átmeneti. Időnként szerelnek valamit a szomszédok, máskor meg nem.

Rengeteg ember él panelházban. Persze a családi házak mindenki számára vonzóbbak. Viszont sokan nem gondolnak bele abba, hogy a családi házak mennyi munkát és folyamatos anyagi ráfordítást igényelnek.

Én azt tanácsolom neked, Kedves Kérdező, hogy próbáld még megszokni. Adj magadnak időt. Próbálj kicsit rugalmasabb lenni :)

Szerintem neked nem a zajszinttel van bajod, hanem a környezettel. Egy kertes házas övezet is tud zajos lenni, csak másfajta zajok vannak.

Viszont megértem, hogy ha eddig kertes házban éltél, nem bírod a paneles lakótelepet.

Nem hiszem, hogy a téglalakás jó kompromisszumos megoldás lenne, szerintem ott ugyanolyan rosszul éreznéd magad.

És igaza van, aki azt emelte ki, hogy a paneles lakótelepeken a legtöbb a zöldfelület, és kevésbé zsúfolt is.

Legfőbb ideje megbeszélni a pároddal, hogy hosszú távon milyen környezetben akartok élni.

Kompromisszumos javaslatok lehetnek szerintem:

- kis lakóközösségű társasház (mindegy, hogy tégla vagy panel): ott talán jobban éreznéd magad, kevés a mozgás, általában csöndes - akár csak 10-12 lakással

- sorház: kicsi kert van, de ha úgy alakítjátok ki, nincs a fenntartásával sok munka