Nem érzitek magatokat kevesebbek magatokat attól, hogy házasok vagytok és gyereketek van?

Nem

Én többnek éreztem magam, NEM MÁSOKNÁL , hanem saját magamnál. Teljesenpbb lettem, valahogy több.

Nem nagyon tudom megmagyarázni, deolyan megállapodottnak éreztem magam.. A legjobb szó tényleg a TELJESNEK.

26 évesen házasodtam, sosem ereztem magam öregnek tőle, sőt.

A vicc, hogy most 28 leszek, a boltban italvásáláskor időnként meg személyit kérnek( ezt feltételezem inkabb kötelességből) de tény, hogy ha megtudja, hogy házas vagyok valaki, akkor is 24 re tippelnek, és megvallja, hogy csak a tény miatt, aműgy 22-nek..

Szerintem ez jó. Nem házasodtunk korán, 5 év kapcsolat után csak.

Gyerek meg nincsen, de már alig várjuk, hogy még többek legyünk, a férjem is így érzi szerencsére...

Miért érzed úgy, hoyg ezzel kevesebb vagy/ lennél? Nem szűnsz meg ember/ nő lenni a házasságggal, anyasággal. Ha igen, akkor halálra van ítélve a kapcsolatod is, itt rontják el sokan.

Nem vagyunk összenőve a frjemmel, hamár a legtöbb helyre szívesebben megyünk közösen, mgis, ha egyms nelkül akarunk akkor úgy megyünk.

Rólam, mint emberről miért gondolkodnának annyira másképp csak mert házas vagyok?

Nem hiszem, hogy bárkinek rólam mint xy-ról az jutna eszébe, hogy "házas asszony"

Inkább azt vettem észre, hogy amikor megtudják akkor az a reakció, hogy húha, ő megállapodott, megfontolt, határozottabb nőnek néznek( bár ezt sosem értem miért) olyan embernek, aki mer dönteni

Plusz mindig állleesés van.. Én sosem titkolom, de nem emlegetem, csak ha mondok valamit, akkor a " férjem jön értem" mondjuk.. Akkor "neked vaaaan fééérjeeeed???" És ilyenkor szoktam megkérdezni, hogy mi a megdöbbenés, és miben változik a vélemény, ezért tudom mit gondolnak..

Első mondat

"Nem úgy nézel ki, mint akinek férje van". / wtf hogy néz ki akinek ferje van?? Magyarul mindenkiben van egy kép a férjes asszonyokról úgymond, ami nem feltétlenül pozitív, sokan ezért is tartanak a házasságtól, pl te is sztem/

Akkor jön, hogy pár dolg a gondolkodásomban vilagossá válik... Nyugodtabb, letisztultabb, határozottabb, mert mas élethelyzetben vagyok / a munkahelyemen az átlagéletkor 23-24 sokan szülőknél laknak kb minden felelősség nélkül/

Tehát ha valaki házasodásra adja a felét, akkor nagyon mélyen meg kell néznie magát. Azt hogy mit vár el a házasságtól, magától, és a férjétől is.

Én azt vártam el magamtól, hogy minél kevesebbet változzak, úgyis lesz valtozás a kor előrehaladtával a a személyiségemben. Hogy a kapcsolatunk se változzon, hiszen azért házasodtunk össze, mert úgy nagyon működik, ha megválozunk akkor mondhatjuk, hogy a házasság teszi tönkre a kapcsolatot, sokan vallják is ezt a nezetet, pedig saját amguk valtoztak,pedig nem feltétlenül kellett volna, sőt.

Bocsi, hogy hosszú lett, a hibákat próbáltam javítani, de telefonon eleg körülményes ekkora terjedelemnél.

18 leírta, ami nekem is szöget ütött a fejemben: ellentmondás van a szavaidban. Valóban szabadon, társadalmi nyomások nélkül élő ember nem ír le olyat, hogy ,,tőle, hogy úgy fogynak rólam beszélni az emberek, mint egy "házas asszonyról". Olyan mintha hirtelen 20 évet öregednék..."

Vagy tényleg szabad vagy, és akkor nem érdekel, ki mit mond, vagy nincs teljesen rendben az önismereted, szeretnél szabadnak látszani, de nem vagy az, és nagyon is meg akarsz felelni az elvárásoknak. A kettő nem fér össze...

Én 5 éve vagyok házas, és ha ismeretlen emberekkel szóba kerül, mindenki ledöbben, mert a munkám, a megjelenésem alapján fiatalabbnak és függetlennek gondolnak. Nem törvényszerű, hogy a homlokodon billogként virítson, hogy házas vagy. A házasságkötés nem jelent automatikusan lenőtt, zsíros hajat, elhanyagolt arcbőrt, kinyúlt mackónadrágot. Ezek sztereotípiák, amik egy valóban szabad gondolkodású embert nem érdekelnek.

Még csak házasok vagyunk, gyerekünk nincs.

Nem érezzük magunkat kevesebbnek, vagy kevésbé függetlennek, épp ellenkezőleg, mi csak fiatalodtunk eddig egymás mellett, és ugyanúgy meg van a "bármit megtehetek" érzése. Illetve amit nem tehetünk meg, azt nem egymás miatt nem tehetjük meg, hanem korunkból adódóan, mert munka és a számlák fizetése mellett nyilván nem a bulizás az első. Viszont az pont nem is hiányzik.

A férjem bármikor elmehet a haverjaival sörözni, bowlingozni stb., én pedig ha hétvégén csajos napot akarok, akkor azt tartok, akár barátnőkkel, akár egyedül bezárkózva a fürdőszobába :D Nem is értem, miért kellene erről lemondani házasként. Nem rabszolgái vagyunk egymásnak, hanem a szerelmei/társa, és amiatt, hogy egymást támogatjuk, pont hogy jobban ki tudunk teljesedni, és még szabadabbak vagyunk.

35 vagyok házas 6 éve,gyerek nincs.

Sosem éreztem kevésnek magam csak mert férjhez mentem,ha lenne gyermekünk akkor sem érezném.

Nem éreztem sosem ,hogy 20évet öregedtem volna,csak mert férjem van.