Nem tudom én se, hogy egy ilyen kapcsolatból jó házasság lehet-e, és a szüleim is nagyon elzárkóznak tőle. Mit tegyek? Tanácsot szeretnék kérni.

22 éves férfi vagyok, eljegyeztem egy 43 éves nőt, akivel nekem az első és egyetlen jó kapcsolatom volt. Nagyon régóta ismeri őt a családom, én még kisgyerek voltam, amikor a szomszédunk lett. A szüleimmel egész jóban volt. Ő mindig egyedül lakott, magányos volt egész életében. Én csak 16 voltam, amikor elvesztettem tőle a szüzességem. Akkor még nem értettem semmit, de már akkor is sejtettem, hogy ez nem helyes, de nem érdekelt, mert elhatároztam, hogy rövid kapcsolatom lesz, csak élvezetből csinálom, és ezt nem kell senkinek megtudnia. Ez nem úgy lett ahogy terveztem. Olyan időszakomban voltam, amikor nagyon erősen vonzódtam szinte mindenkihez, aki nőnemű volt, és a legjobban ő keltette fel az érdeklődésemet. Ő ezt tudta valahogy, észrevette rajtam, és csak pár szavába került, hogy átmenjek hozzá a szomszédba, és ennél könnyebben senki mást nem tudott volna elcsábítani és magához láncolni, mint engem. Ez az első alkalom borzasztó mély nyomot hagyott bennem már akkor rögtön, és utána rendszeresen átjártam hozzá. Egy idő után már nem csak szex volt köztünk, hanem másképp is jól éreztük magunkat együtt, sokat beszélgettünk, közös programokat csináltunk, egyre több időt töltöttünk együtt, és teljesen egymásba szerettünk. Nehéz volt ezt titokban tartani a szüleim előtt, mert már nehezemre esett elhihető kifogásokat kitalálni, hogy hol maradtam el sokáig, másrészt szörnyű bűntudatom is volt, hogy ezt nem mondhatom el, végül nem bírtam tovább, kb. egy évig tudtam titkolni, és bevallottam nekik. Ők szó szerint dühöngtek ezért, és azt tervezgették, hogy vessenek ennek véget, én ezt nem akartam hagyni, nagyon megromlott a kapcsolatom velük, aztán elhatározták hogy elköltözünk. Utána sokáig nem láttam azt a a nőt, akit végig ugyanúgy szerettem, közben próbáltam elfelejteni, más kapcsolatot kezdeni, de sehogy sem ment, senkivel se tudtam kijönni, és bűntudatom is volt ezek miatt a próbálkozások miatt. Többször is fontolgattam, hogy fogom magam, és egyszerűen visszaköltözök hozzá, de tudtam, hogy a szüleimnek igaza van abban, hogy ez helytelen kapcsolat, így ezt egészen elhúztam 22 éves koromig. Nem bírtam tovább. Most már újra megkerestem őt, nála lakom két hónapja, és el is jegyeztem, de még mindig nem tiszta a lelkiismeretem. Mit tegyek? Halálosan szeretem őt, minden időmet, amit csak lehet vele töltöm, és ha nem tudok mellette lenni, az szörnyű érzés, vele akarok élni, össze akarok vele házasodni.