Ki az, aki több éves házasság után ki tudja jelenteni, hogy nagyon jól választott férjet (választották egymást), mert a férje egy igazán hozzá illő, megbízható és rendes ember, akit nem változtatott meg - negatívan - a házasság? Miért gondolod így?

Bár nő vagyok, de kicsit "javítanám": "a nagy szerelem elmúltával az EMBEREK elkényelmesednek". Nem csak a férfiak.

Mi 5 éve vagyunk házasok, előtte 1,5 évet éltünk együtt. Mai napig szerelmes vagyok a férjembe :-) Jó ember, jó apa, imádom a humorérzékét, a türelmét, a nehézségekhez való hozzáállását. Sok dologban teljesen mások vagyok, így jól kiegészítjük egymást.

Én 15 év után is így gondolom.

(Anyukám is nagyon jó emberhez ment férjhez. Ők 38 éve házasok.)

Egy életen át tartó JÓ házasságért tenni kell. minden nap. néha tűrni, mert hiába tökéletes csodálatos stb. neki is lehet rossz napja. megbocsátani, megbeszélni...

meglepni néha a másikat és értékelni az igyekezetét akkor is ha balul sül el :)

Kár hogy sokan elkényelmesednek, hogy hagyják kialudni a tüzet és belesüppednek a rutinba, jobb már nem lesz, de legalább nem olyan rossz, "jóvanazúgy".

Udvarolni kell és méltónak lenni az udvarlásra.

De! Ha egyetlen tanácsot adhatnék a gyerekemnek mielőtt dönt azt mondanám: soha ne kösse össze olyannal az életét akivel mindig minden szupi-szuper volt. soha egy hangos szó egy vita egy megsértődés.

mert a konfliktusokból tanulunk. hogy hogy kell megoldani továbblépni. tudni hogy tudják együtt kezelni a nehézségeket.

ez csak az én véleményem elhiszem ha sokan azt írják hogy mi soha de soha nem veszekedtünk.

én olyan családból jövök ahol voltak viták hangos szavak, de a vége mindig kibékülés összeborulás volt és ha nagy geb*sz volt tudtuk hogy a végsőkig elmennénk a másikért. én ezt a házasságomban is így élem meg. az élet ad jót/rosszat, de ameddig úgy döntünk (mert ez egy döntés) hogy együtt érdemes és amíg kölcsönadjuk a másiknak az egyik szárnyunkat ha ő elveszti mindkettőt és zuhanni kezd addig minden JÓ! minden más ellenére.