Miért házasodnak meg az emberek manapság?

Sajnálom, hogy ezt így gondolod 17 évesen, valószínűleg elég rossz példákat láttál eddig az ismerősi körödben, de még változhat a véleményed. Hiába írod, hogy biztos a korod miatt nem érted, ez így van. Fiatal vagy, nem tapasztaltál túl sokat...

Egy házasságot is ápolni kell, mint egy virágot, akik elválnak, erre nem figyelnek (vagy elhamarkodottan házasodnak, vagy pechesen mellényúlnak). Minden kapcsolatban, házasságban vannak összezörrenések, mosolyszünetek, viták, de attól még nem kell általánosan kijelenteni, hogy minden rossz!

A kapcsolat magasabb szintre emelése, elismerés,hogy mennyire komolyak a szándékai mindkét félnek. Ha szerelmes vagy magad mellett szeretnéd érezni a másikat, ahogy csak lehetséges. Persze a gyerek vállalás miatt is. Vannak akik még mindig a pénz miatt.

Én is cáfolom, hogy minden házasság válással végződik, vagy rossz a hangulata. Sajnálom, hogy te csak ilyet ismersz.

L20

Sokan vannak, akiknek egyaltalan nem fontos, de szinten sokan vannak, akiknek igen. Az ok lehet:

- Ezt lattak otthon, es ök is igy szeretnenek elni

- A hazassaggal sokan ugy gondoljak, hogy az elkötelezödesüket fejezik ki egymas iranyaba, hogy barmilyen kihivassal talaljak szemben magukat, a problemak megoldasat fogjak valasztani, es nem a valast (persze ez sokszor nem jön össze, de aki hazasodik, az nem igy gondolja az elejen)

- Gyereket akarnak vallalni, es egyszerübb összehazasodni, mint apasagi nyilatkozatot tenni

- Rendezi a jogi viszonyokat, hivatalosan is csaladtagnak szamitotok, ez szempont lehet pl. lakasvasarlasnal, illetve örökösödesnel

- Nemetorszagban közös csaladi TB-t lehet igenybe venni, nincs olyan, hogy bejegyzett elettarsi kapcsolat, csak az azonos nemüek szamara, illetve penzben sokat szamito adozasi osztalyt lehet valasztani, ha a hazaspar ket tagjanak fizetese nagyon elter

- Van, ahol az egyikük szeretne, a masiknak viszont nem fontos, ezert belemegy

Azt irod, minden hazassag valassal vegzödik, vagy ha nem akkor rossz a hangulata. Apukam es anyukam 25 evig voltak együtt, ameddig apukam meg nem halt, es bar nem volt a hazassaguk tökeletes, de nagyon szerettek egymast, semmikepp sem mondanam a hazassagukat rossz hangulatunak. Szinten tudok egy hasonlo hazaspart, akik kb. ennyit voltak együtt, sajnos ott is az egyikük halalaval ert veget a dolog. Azert ahol mar rossz hangulatu a hazassag, ott sokan elöbb-utobb elvalnak. De ha az a kerdes, hogy minek belevagni, ha egyszer ugyis vege lesz, arra az a valaszom, hogy

1. neked nem kell belevagni, mert sokan vannak ugy, mint te, siman talalhatsz magadnak ilyen part

2. akkor ennyi erövel ne is eljen az ember, mert az eletenek ugyis vege?

Teny, hogy sokan megjarjak a hazassagot vagy anyagilag, vagy erzelmileg, vagy mindket szempontbol, de aki nem mer, az nemis nyer, meg hazassagi szerzödes mar van, ha valaki a penzet felti. Az erzelmi reszt meg ugysem lehet kivedeni sem egy kapcsolatban, sem egy hazassagban. Nekünk fontos a hazassag, es miota hazasok vagyunk, meg bensösegesebb lett a kapcsolatunk, pedig azt gondoltuk, hogy a papirnak semmi hatasa nem lesz. Maganak a papirnak mondjuk nem is lett, de annak, hogy valaki engem egy eletre akar a hibaimmal együtt (amiket megtapasztalhatott az együttelesünk soran) szamomra nagy erteke van.

Mi szerelemből házasodtuk. Nekünk fontos volt, mai napig is az, hogy ne egy együtt élek valakivel, de amúgy valójában egyedülálló vagyok típusú kapcsolat legyen, hanem hivatalos családtagjai legyünk egymásnak. Merthogy hiába van élettársad, ha nem a férjed, addig egyedülálló vagy. (hivatalosan)

Nem minden házasság végződik válással, és ami megmarad abból sem mind rossz hangulatú. 1-1 ember környezeti példája csak egy minimális %, nem kéne alapul venni.

A házasság egy amolyan kinyilatkoztatás, hogy őt választod egy életre társadul. Az, hogy a kapcsolatok nagy része manapság tönkremegy, az nem a házasság, hanem az emberek hibája.

A házasság nem cél, a valódi film nem addig tart, míg a szerelmesek a végén összeházasodnak - az nem a vége, hanem a kezdete valami nagyszerűnek: a közös életnek. Az együttélés nem egy kipipálható esemény, hanem folyamatosan dolgozni kell rajta, megújítani, felfrissíteni. Nem magától tart örökké a szerelem, a tűzre mindig rakni kell új fát.

Felelősséget vállalni - ahogy a Kis hercegben is írják, - azért, akit megszelídítettél. Életre szóló döntés, és manapság valóban bátorságnak számít, mert sokan nem merik meglépni ezt a lépést, mert mi van, ha mégsem sikerül.

De ha elromlik, nem kidobni, hanem megjavítani - ez is egy lehetőség. Ha úgy állsz hozzá, hogy úgyis válás lesz a vége, ne csodálkozz. De ha komolyan veszed a "jóban-rosszban"-t, megtanulsz együttműködni, vitázni, megbocsátani, kedveskedni - és a legjobb barátodként tekintesz a párodra, akkor semmilyen válási veszély nem fenyeget.

Én kétszer házasodtam. Mindkétszer szerelemből, és mindkettőnek szültem is...

Jó volt így..., persze 20 év alatt elfáradt és elhidegült a kapcsolatom az elsővel, de akkor is igy volt jó. Most boldog, új házasságban szinten szeretek élni... Jó érzés, hogy mindketten annyira szeretjük a másikat, hogy úgy gondoljuk örökké fog tartani...., még akkor is, ha véletlen nem :)...(de én bízom benne, hogy úgy lesz)

Teljesen jól látod a helyzetet. Először is, a házasságok 2/3-a végződik válással. Ez TÉNY. Rosszabb az esély, mint a fej-vagy-írásnál. És a maradék sem csak azért marad együtt mert boldogok, hanem egyéb okok miatt, pl. vagyon, gyerek stb.

Régen valóban közrejátszottak anyagi okok a házasságban, de ma már az élettársi kapcsolatban élőket is megilletik ugyanazok a juttatások- úgyhogy ez kilőve.

Az egyházi esküvő valóban adott egy emelkedettebb felhangot a házasságnak, de ma már nagyon kevesen vallásosak, úgyhogy ez is kilőve.

Úgyhogy marad a megszokás, meg a "hangulat".