Minek házasságot kötni, ha úgyis megcsalás, válás lesz a vége?

A házasságok fele válással végződik.

Te tartozhatsz a másik felébe is.

Megjegyzem, mindenki azt hiszi, oda tartozik, különben nem házasodnának.

Szóval van cirka 50% esélyed.

Azért nem állítanám, hogy az itteni kérdések alapján reálisan lehetne értékelni a házasságokat.

Ugyanis azok a párok, ahol nincs megcsalás, jó a kapcsolat köztük, nem tesznek fel erröl kérdést, mert értelmetlen lenne.

Pl. mi 27 éve élünk együtt, soha nem csaltuk meg egymást, és a mai napig is a szeretet, a bizalom, a tisztelet megvan köztünk. De erröl mit tudnék itt kérdezni? esetleg, hogy kinek van még ilyen jó párkapcsolata? Erre minel válaszolna bárki is? Ha nincs probléma, akkor nincs kérdés róla.

Másrészt meg túl sok különbség nincs, hogy házasságban élnek vagy sem (annak ellenére, hogy szerintem a házasság azért valamennyivel több elkötelezettséget jelent), a két ember vagy tud és akar együttélni és ezért a másikra tekintettel lenni - ekkor tartós és jó lesz a kapcsolat, vagy önzö az egyik vagy mindkettö - és akkor nem lesz belöle semmi.

Lakjatok együtt x évet. Ismerjétek meg jól egymást. Akkor nem válás, megcsalás lesz a vége. Egyszerűen csak erre kakas erre tyúk. Minden ember más. Minden embernek vannak hibái. A kérdés az, mennyire tudsz kompromisszumokat kötni, mennyire vagy engedékeny a kapcsolatban és hogyan tudtok közösen problémát megoldani. Ha ez működik nagy eséllyel szóba jöhet a házasság. De sajnos szerintem régről hozott beidegződés az, hogy ha valaki párt talál magának akkor a házasság a módja a szeretet, az elköteleződés kimutatásának. Szerintem ez így nem működik. Együtt vannak 2 éve 3. évben házasodnak. Jóformán ki se ismerték még egymás ügyes bajos dolgait, múltját. Különböző helyzeteket. Értem itt a veszteséget, az ármánykodást, az irigységet és még sorolhatnám. Nem tudja milyen helyzetre hogy reagál és már megkötik a házasságot. Sokszor egy 3. fél okozza a válást. Aki mindig-mindenbe beleszól. Sokan képtelenek kizárni a 3. felet. Egy testvért, egy anyóst, egy messzi távoli rokont, vagy a szomszédot. Jön beleszól, fogja az egyiknek a pártját. 2-1. Innentől kezdve hol van itt a kompromisszum? Sok ilyen után pedig a kapcsolat szépen lassan tönkremegy. Egyre többet veszekednek vitatkoznak és válás a vége.

Szóval azt gondolom, hogy egy kapcsolat nagyon sok összetevőből áll. Amiből ha már 1-1 rossz dolog van, elindulhat a lavina és nincs megállj. És akkor még nem beszéltem a gyerekről, hogy az mennyi vitát képes szülni és mennyien nem képesek ezt az új helyzetet helyesen kezelni.... Ez egy ilyen összetett dolog.

Egyszer majd te is eljutsz oda, hogy lesz egy családod. Válassz olyan társat magad mellé aki a barátod, a szíved-lelked párja és akkor nem lesz gond.

Szerintem is fölös.

Csak hagyomány miatt van ez a dolog. Kiadnak több száz ezret gyűrűért meg egy lagziért és ennyi. Utána meg ha szét akarnak menni akkor a válás elhúzódik több évig is akár.

Nem hiszem hogy sok értelme lenne, főleg hogy aki megházasodott is mind azt mondja hogy nem kellett volna. A házasságok jelentés része válással végződik 10 éven belül.

Attól, hogy a te életed, kapcsolataid, vagy az ismerőseidé olyanok, amibe alapból bele lehet szarni, még nem biztos, hogy másoké is.

Amerre én járok és nagyon is nyitott szemmel, akár az ismerőseim, akár a családom körében, nagyon kevés a válás, több a szereteten, tiszteleten alapuló, hosszútávú kapcsolat, ahogy két ember valóban társa egymásnak. Na, hát ezért érdemes. Már akinek érdemes. Van, akinek tényleg nem.

Ezt mindenki maga érzi. Ha neked nem való az ilyen elkötelezettség, akkor ne vállalj. Két embert kímélsz meg ezzel a csalódástól. Hagyd ezt inkább az olyanokra, akik képesek valóban elkötelezni magukat amellett, akit szeretnek.