Barátságok semmissé lesznek a házasság és gyerek (ek) után?

Sajnos jellemző, de embertől függ. Barátaim fele eltünt a baráti körből miután családjuk lett, de másik fele ugyan olyan barát maradt.

Nem is értem egyébként ezt, pedig a barátságok fontosak és segíthetjük is egymást ha gond van.

Nem tűnik el, csak átértékelődnek a dolgok. Neked is kéne már család, és akkor nem lógnál ki a sorból. Akkor már inkább az a fontos, h a családok össze járjanak. A gyerekek jóban vannak, közös családi programok stb... Nálunk legalábbis így volt. Gyermekkori emlékeim alapján. Szüleimnek ugyanúgy megvoltak a barátaik, csak nekik is voltak gyerekeik, és ahhoz igazították a programokat, "bulizásokat". Olyanra nem nagyon emlékszem, h olyan is lett volna a társaságban, akinek nincs családja.

Bár ez a 80-as évek vége, 90-es évek elején volt, szóval lehet, h akkor más világ volt, és én látom rosszul a helyzetet.

Idővel a kevésbé "igazi" kapcsolatok megkopnak párkapcsolat és/vagy gyerek nélkül is, bár tény, hogy egy kapcsolat mindig "olaj a tűzre". Akár a nem toleráns barát miatt, akár a kapcsolatban lévő fél miatt, aki önmaga hibájából vagy a rátelepedő pár miatt kezdi el hanyagolni a régi barátot.

Nekem konkrétan egy barátnőm maradt, mindketten 6+ éve élünk párkapcsolatban, én több éve házasságban is, bár gyerek egyik oldalon sincs még. Annak idején ő is hanyagolt picit a kapcsolat elején, én is később őt, de átvészeltük, megértőek voltunk, és a barátságunk most már bőven több mint 10 éves.

Igaz, hogy a korábbi napi szintű találkozások helyett hetente/kéthetente találkozunk 1-1 napot, rosszabb időszakban akár 3-4 hét is eltelhet, de rendszeres a kommunikáció, és tényleg igyekszünk annyi időt szakítani egymásra, amennyivel mindketten elégedettek vagyunk.

Szerintem ha egy barátság véget ér, az többnyire "annyit is ért", megvolt a maga szavatossági ideje, és kész. Nem feltétlenül kell hibáztatni valamelyik felet, mert nem minden ismeretség tart "örökké".

Nekunk is ez a tapasztalatunk.

Férjemnek voltak nagyon jo barátai. Ovis koruk ota egyutt voltak, egyutt nottek fel, rengeteget tartozkodtak (aludtak, ettek, stb.) a férjeméknél. Tehát igazi gyerekkori barátok. Megismerkedésunk után eltuntek az életébol. Mi családot alapítottunk, 20 km-re koltoztunk. Még az eskuvonkre sem jottek el. Kuldtek egy lapot és kész.

Erdekes, mert pont2 hete találkozott a férjem az egyik "barátjával". Felhívott engem, h kicsit késni fog, mert a haverja jon fel nálunk. Utána kiderult, hogy csak azért jott fel nálunk, mert nagyvécére kellett mennie. Na szép. Ugyhogy ennyit a barátokrol.

Sok ilyet látok én is, de nagy hiba, azt is látom.

Bezárkózni eleve nem okos dolog, aztán az is ott van, hogy elég sok házasság válással folytatódik, és akkor ott állnak egy szem magukban