Miért mennek ilyen hamar tönkre a házasságok?

Egyszerű közgazdaságtan.

Mert túl könnyű már váltani. A világ már "összement", minden és mindenki sokkal könnyebben elérhető, tehát a potenciális új párok száma ezerszer nagyobb, mint régen.

Ha belegondolsz, 100 éve a mucsaröcsögei Pista és Mari mit kezdett volna magával, ha elválnak?

Az egész faluban él legfeljebb 300 ember, mindenkinek megvan a párja, nem nagyon van lehetőség, viszont egyedül lenni senki se szeret.

Minél szűkösebb a kínálat valamire, annál nehezebb pótolni/lecserélni, tehát annál értékesebb számunkra, ez a tárgyakra is igaz.

Ezért inkább megoldották a problémáikat, mert túl értékesek, túl nehezen pótolhatóan voltak egymás számára ahhoz, hogy csak úgy lemondjanak egymásról.

Viszont ha ennek az ellenkezője igaz, tehát bő a kínálat, tehát könnyű pótolni/kicserélni valamit, akkor nem tartjuk értékesnek.

És ma ugye az van, hogy csak felpattintod a Tindert a telódra, és százával, ezrével jönnek a szingli jelöltek, tehát elértéktelenedik a mindenkori párunk.

Egy tök jó példa egyébként ugyanerre a jelenségre a cipő. Régen, 100-150 éve, egy cipő, pláne egy jó csizma komoly érték volt, mert drága volt és nem volt könnyű hozzájutni, nem volt minden sarkon egy cipőbolt.

Tehát az emberek vigyáztak rá, rendszeresen tisztították, kiboxolták, elvitték talpaltatni/megragasztatni/megvarratni cipészhez, ha már nagyon elkopott a talpa vagy elszakadt, stb.

Ma meg lehet nézni, hogy ki viszi el cipészhez javíttatni a szakadt/kopott cipőit? Senki, már a cipész szakma is gyakorlatilag megszűnt.

Mert olcsó tömegcikk lett a cipő, bárki, bármikor, bárhol hozzáférhet, minden sarkon cipőbolt, ahol olcsón veszel újat, tehát minek kínlódnál azzal, hogy cipészhez hordod? Kidobod a francba, és veszel újat.

Régen a házasság egy szövetség volt. Gazdasági társulás, mert együtt könnyebb. Tényleg jóban-rosszban támogatták egymást. A válás csak legvégső esetben került szóba.

A gyerekek felnevelése volt az egyik legfontosabb cél, ami nem két év.

És ami a legfontosabb: nem addig tartott, amíg a kezdeti lángolás. Teljesen természetes volt, hogy ez elmúlik, de a szeretet​, tisztelet és a barátság megmarad. (Természetesen a szex is.)

Ma a többség úgy házasodik, hogy ha esetleg nem jön össze, akkor elválnak, és kész. Egyáltalán nincs meg a "véglegesség".

Illetve ha nincs pillangó a gyomorban meg térdremegés minden csóknál, akkor úgy veszi, hogy már nem szerelmes, ideje tovább lépni. Az ilyen lila ködös lamúr legfeljebb két évig tart. Egyszerű hormonális okból. Ezért gyakori a gyors válás.

Aztán uzsgyi, jöhet az új szerelem. Újra érzi a kezdeti lángolást, pillangókat és minden lószaft, ami egy hosszú távú kapcsolatban soha nem lesz meg egy idő után.

Mivel a házasságot csak erre a kezdeti érzelemre építik, így nem lesz tartós. Elkezd kifelé kacsintgatni. Mivel mással érzi az izgalmat, a nemi vágyat és a kíváncsiságot (pillangók és lószaft), ezért úgy érzi, hogy a házasság kifulladt, jogos, hogy az új szerelem kedvéért kilép, hiszen a régibe már nem (úgy) szerelmes.

Ez ma egy teljesen elfogadott nézet, hogy ha mást is meg tudsz kívánni, akkor válni kell, akkor a házasság elhidegült, elszürkült, éljen az új szerelem! Akkor is, ha egyébként minden összeköt.

Baromság azt hinni, hogy nagyapáink és nagyanyáink azért maradtak együtt 50 évig, mert még mindig tart a lila köd, és elborul az agyuk egy csóktól is, mint 50 éve. De ha látod, ahogy viselkednek egymással, tisztelettel, mély szeretettel, türelemmel, végtelen empátiával, és gyengéd törődéssel: akkor azt is baromság lenne állítani, hogy csak a gyerekek miatt ( akik már 20 éve kirepültek​) meg a lakáshitel (ami sose volt) miatt, kényszerből maradtak házasok.

Egyszerűen csak nem gondolták úgy, hogy a házasság csak addig tart, amíg a másik puszta látványa elég a nemi gerjedelemhez, aztán jöhet a következő.

Én vagyok a 11es.

34, férfi

Majdnem mindenki azt gondolja, hogy érett és alkalmas egy komoly kapcsolatra, miközben erről szó sincs. Attól, hogy valaki 18, 25, 30 éves, még nem lesz feltétlenül érett gondolkodású. Rengeteg ember 1 napra előre sem tud gondolkodni, nemhogy évekre tervezni valakivel. A problémakezelési képességekről nem is beszélve... És akkor nem beszéltünk arról, hogy mennyien gerinctelenek és simán megcsalják a férjüket/feleségüket. Mindezek mellett sokan érdekből vannak valakivel, még ha észre sem veszik vagy egyszerűen megszokásból.

Elég megnézni ennél a kérdésnél is a %-okat: Teljesen értelmes, összefüggő érveléseket egy csomóan lepontoztak. Ezek az emberek pl. teljesen alkalmatlanok házasságra, mivel alapvető összefüggéseket sem képesek felfogni, nemhogy más életére figyelni.

"Teljesen értelmes, összefüggő érveléseket egy csomóan lepontoztak."

Ezt egy kicsit értetlenül nézem, nem értem a lepontozásokat.

Nem tetszik a válasz, de az ellenkező vagy eltérő véleményt nem írja le egyik sem?

Saját bőrömön tapasztaltam a gyors válást... 8 év után hazasodtunk. Ebből 5 évig éltünk együtt. 7 hónap házasság után szétmentünk.

Összetett dolog ez. Teljesen más volt az elképzelésünk a házasságról, ami csak a gyakorlatban lett egyértelmű. Sokat beszélgettünk az esküvő elott. Akkor ugy tűnt, h egy úton haladunk, ugyanazt szeretnénk.

Aztán 3 hónap házasság után jött a fekete leves. Ő mégsem akar gyereket. Szórakozni akar. Ezeket igen ügyesen be is bizonyította. A végén odáig fajult a dolog, hogy már csak lakótársak voltunk.

Számtalanszor próbáltam beszélni vele, de nem lehetett.

Nehéz úgy helyrehozni valamit, ha csak te akarod. Ha csak szerinted van probléma.

Szétköltöztünk.

Aztán lassan válunk.

Tanultam a múltból. Ma már biztosan nem várnék 6-8 évet a házassággal.

Ha valami működik, akkor engedni kell szárnyalni. Még az érzelmek teljében kell házasodni, amikor tényleg happy minden. Akkor kell gyereket vállalni, amikor mindketten igazán érzitek a jelentőséget. Mert amikor a sok év után, csak azért lesz esküvő, meg gyerek "mert már itt az ideje" az már nem olyan. Annak válás a vége!

25L