Hogyan közöljem a férjemmel hogy beteg vagyok?

A ti házasságotokban egyértelmű,hogy a férjed a domináns, Te pedig teljesen alárendeled magad az Ő akaratának. Ez vélhetőleg így alakult ki, megszokhattátok, a férjed természetesnek veszi, Te pedig elfogadtad, és nem emeltél szót ellene sosem.

Most itt az ideje,hogy tiszta vizet önts a pohárba. mond el Neki a betegséged (amit azonnal meg kellett volna tenned) és azt,hogy Te mennyire nem szereted. nem bírod végezni ezt a munkát. Legyél határozott és mond,hogy addig helytállsz, amíg helyetted nem találtok mást, de szeretnél másik, a végzettségednek megfelelő munka után nézni.

Az egészséged Neki is fontos, hiszen fiatal vagy, és a társa vagy.

Ha nem egyezik ebbe bele akkor én a helyedben nem gondolkodnék, elválnék Tőle, hiszen ha nincs tekintettel Rád, nem érdekli az állapotod, azt akaratod,nincs értelme tovább folytatni a közös életet.

Állj a sarkadra, mert ez a visszahúzódó személyiség máshol is gondot okozhat.

A betegségedre pedig figyelj oda, hiszen egészségügyi végzettséggel tudod,hogy a pánikbetegséget kezelni kell.

Figyelj, szerintem pánikbetegség sem kell ahhoz, hogy az ember elmondhassa a férjének, hogy "drágám, elegem van, nem szeretnék tovább ebben dolgozni". Pont. Van neked saját szakmád, amit gondolom nem a poén kedvéért végeztél el...

Mellesleg pont egy ilyen vérbeli vendéglátós tudhatná igazán, hogy ez is egy olyan szakma, amit ideig-óráig bárki végezhet, de ha nem szívvel-lélekkel csinàlja az ember, tönkremegy bele először lelkileg, aztán fizikailag...

Nem értem, miért vagytok még együtt.

Én sem vagyok teljesen rendben (mondjuk diagnózis még nem született, de a borderline tüneteit mutatom magamon), és a barátom pont hogy támogat abban, hogy pszichiáterhez menjek, és a gyógyulás útjára lépjek ezáltal.

Másrészt mi az, hogy belekényszerít egy munkába? Gondolom a napod nagy részét a munkád teszi ki. Sőt, mivel 40 év után tudsz nyugdíjba vonulni(amiből 32 év mindenképp szolgálati idő), az egész életed nagy részét az teszi ki.

Megéri ez neked egy olyan pasiért, akivel még csak nem is éltek jó házasságban?

Szerintem nem azt kellene elsősorban közölnöd vele, hogy te beteg vagy.

Én inkább ezt mondanám:

"Ennyi volt a házasságunk, nem vagyok boldog veled. Beadom a válópert."

21/L

Értem. Ezek szerint tipikus önérdekű csóka.

Jó dolog a célorientáltság, de azért más dolgok is számítanak az életben.

Te viszont jelen esetben egy rabszolga vagy - igen, még akkor is, ha kapsz ezért fizetést. Gyereket nem említettél, hogy lenne. Így még nem is annyira nehéz kiszállni a házasságból, mint gyerekkel.

Ha nem tudsz vele beszélgetni, akkor sajnos menthetetlen a dolog, mint ahogy gondoltam.

Jó hír viszont, hogy attól, hogy vele így megromlott a házasságod, mással még lehetsz igazán boldog. :)

Gyáva vagy lépni, élsz, mint hal a vízben... jó neked mert "eltartanak". Van munkád, lakásod stb. nem fogsz lépni, mert elkényelmesedtél... nem pánikbeteg vagy hanem életképtelen.

Nem tetszik az életed, de lépni nem lépsz...

Meg is érdemled, te választottad ezt.