Hogyan közöljem a férjemmel hogy beteg vagyok?

Fizetés néklkül dolgoztat halálra??

Erre inkább nem mondok semmit... Max annyit hogy egy dolog hogy néha szívességből, vagy szükségből besegítesz, és egy másik az hogy állandóan muszájból.

Van egy szakmád, kezdj el nézelődni. Vagy ha nem abban akkor bármi másban. Szüleid élnek még? (fiatal vagy, vagyis feltételezem igen) Költözz haza, úgy keress munkát. Ebbe bele fogsz roppanni, amiért szintén te leszel a "hibás"

Van egy igényed amit elnyomsz.

Csinalhatod de büntetlenül nem tojhatsz a fejedre. Betegséged is ezért alakult ki.

Döntsd el, hogy szeretnél élni. Mártírként, egy idő után még betegebben vagy lépsz. Ezt lezarod, pár év alatt rendben szeded magad és mondjuk 33 évesen meg szülőd a gyereked egy értelmes, szerető családban.

Utóbbi feltétele, hogy megszeresd magad.

Ismerek épp elég ilyen gyáva nőt, mint te... pontosan tudom, hogy milyen vagy...

Az ilyenekben bele kell rúgni, hogy észhez térjenek, különben csak tovább élősködnek és csak adják az "ártatlant".

A te érdeked, hogy valaki felnyissa a szemed, hogy ne az áldozati bárányt játsszad... hanem állj a sarkadra...

Ha meg nem teszed... akkor ne rinyálj és örülj annak, ami van.

Hogy-hogy nem tudsz elmenni a szüleidhez? Egészségügyben szerintem gyorsan találsz munkát (bár javítsatok ki, ha tévedek, de úgy tudom hiány van) és beleadsz nekik simán a rezsibe. A többit pedig elkezded gyűjtögetni egy albérletre vagy lakásra.

Inkább élnék egy pár hónapot kicsit bizonytalanul, mintsem, hogy egy olyan kapcsolatba legyek, ahol teljesen lesz@rják, hogy mi van velem, dolgoztatnak és még az egészségem is rámegy az egészre. Na nem...

Olvasni is rossz, könyörgöm állj a sarkadra.

Igen, nehéz lesz magadon valtoztatni. Sok-sok munkád lesz benne.

Ezért teszik oly kevesen.

Mert kényelmesebb belehalni mint saját magán változtatni.

Én megértelek, és nagyon sajnállak, mert tudom, min mész keresztül. A pánikbetegség, szorongás, depresszió a boldogtalanság miatt van és most úgy érzed, megbénít, de ha nem akarsz szó szerint belehalni a boldogtalanságba, akkor lépned kell. Én nem tudok mást tenni érted, mint elmondani neked, én mit tennék a helyedben.

1. Beszélned kell vele, ha nem vagy rá képes, írd le. Nem tudom, be vagy-e jelentve nála, ha igen, gondolom minimum bérrel. Miközben keményen dolgozol, de táppénzed, gyesed, nyugdíjad, minden ebből a bérből lesz. Hogyan szülnél így gyereket? Már így is ki vagy szolgáltatva neki, akkor szó szerint a rabszolgája lennél. Ne tedd! Ennek az embernek és ilyen kapcsolatba gyereket nem! Amúgy sem vagy erre kész állapotban.

2. Mondd el neki, hogy elkezdtél keresni az egészségügyben állást és csak addig vagy hajlandó ezt tovább csinálni amíg nem találsz te más munkát. Mondd el, hogy neked ez így nem jó, te ettől szenvedsz, és ne a betegségeddel akarj rá hatni, mert az csak zsarolás. Mondd el, hogy változtatni fog és vagy támogat ebben,vagy te mész el.

3. Beszélj a szüleiddel. Hamar találsz majd munkát, haza adsz a pénzből, de hozzájuk kell költöznöd átmenetileg, mert el kell indulnod valahonnan. Ha nem pont a szakmádban kapsz, hanem eü adminisztrációban vagy hasonlóban az sem baj, csak kezdd el valahol.

4. Mondd el magadnak minden nap százszor, hogy szeretem magam, én egy értékes ember vagyok és megérdemlem a boldogságot. Nem viccelek, pár héten belül érezni fogod a hatását, ha nem csalsz.

5. Az a baj hogy most nem te irányítod az életedet, és ezen változtatnod kell. Lesz majd valaki akivel kölcsönösen, szeretetben,egyenlő partnerként tudsz majd létezni, de ehhez a legjobb, legegészségesebb önmagadat kell nyújtanod.

6. Ne zsarold őt érzelmileg, mint mondtam korábban. Ne vádaskodj, ne cirkuszolj. Mondd el érhetően hogy mit szeretnél, mi a terved és kérdezd meg hogy akar-e így veled együtt lenni, vagy sem. De én már meg sem kérdezném, mert mindig vissza fog húzni.

Ne félj a szabadságtól. Ennél amiben most vagy, minden jobb!