Hogyan közöljem a férjemmel hogy beteg vagyok?

Ez jutott eszembe.

Múlt már nincs. Jövő még nincs. Az egyetlen valóság a jelen.

[link]

A majd, megcsinálom azt jelenti, hogy félek lépni, gyáva vagyok.

Egy út van, hogy elődöntőd. Most változtatok!

borzasztó, de őrületes deja vu-m lett amikor olvastam ezt a kérdést, és a válaszokra adott reakcióidat. sajnos tipikusan egy elnyomó kapcsolatban élsz, ami később akár bántalmazásba is átfordulhat, szerintem a témával kapcsolatban simán hozod a tankönyvi alappéldát, a reakcióiddal együtt: engedelmeskedsz neki, pedig semmi kedved hozzá, közben félsz, ami már egy konkrét pánikbetegséggé alakult át, nem mersz kilépni a helyzetből, félsz mindentől, hogy majd mit szól hozzá, hogy biztos kiakadna. ha pedig valaki szembesít ezzel, akkor reflexből elkezded védeni a férjedet, mert nem akarod elismerni, hogy milyen rossz lelki állapotban vagy. például hogy nosztalgiázol azon, hogy "régen nem ilyen volt, régen kedves volt most már miért nem ilyen? biztos én rontottam el valamit", pedig ez teljesen fölösleges, mert sose lesz már olyan, mert amit az elején mutatott, az csak egy mézesmázas álca volt. azt hiszed, hogy te vagy az oka mindennek, mert ő vádol azzal, hogy te tehetsz erről meg arról, de közben te semmit se rontottál el, csak azt, hogy sajnos összejöttél egy tipikus uralkodni szerető férfival, amiből sajnos nagyon sok kering a földön (szerintem a patriarchális társadalom miatt - de ez már más téma).

a válaszolók része is hozza tipikus áldozathibáztató tankönyvi példát: azt lehet észrevenni ilyen helyzeteknél, hogy a külvilág sokszor nem segít, mert úgy gondolják, hogy te tehetsz a helyzetről, ami körülötted kialakult, és biztos teljesen hülye vagy, úgyhogy rajtad segíteni se kell, mert hát bármikor kiléphetnél, mégse teszed, akkor meg is érdemled. arról fogggalmuk sincsen, hogy egy ilyen kapcsolat hogy működik, mik a fázisai, mi zajlik ilyenkor az áldozat fejében, csak elítélnek és hibáztatnak. - ez a fajta hozzáállás szerintem kb ugyanannyira káros és borzalmas, mint az olyan férfiak viselkedése, mint a te férjedé.

Csak a te hozzászólásaidat olvastam el (egyenlőre).

Azt vettem ki, hogy nincs gyereketek. Jó lenne tudnod, hogy csak ettől a helyzettől vagy kiakadva, vagy ha megszűnnek a rossz körülményeid, akkor elmúlik-e a betegséged, vagy más körülményre is így reagálsz. Ezzel a betegséggel, ha annak lehet nevezni, egyedül nem hiszem hogy talpra fogsz tudni állni. Szerintem is szembe kell nézni a félelmekkel, csak úgy lehet legyőzni. De nálad ez nem ilyen egyszerű.

Nem rossz ember a férjed, és biztos hogy jót akar. Gondolom a "gazdagság" azért tetszik. De ha nem tudod meggyőzni, hogy neked más munka kell, akkor jobb ha elváltok. Mert akkor sokkal nagyobb bajok vannak a betegségednél.

A "boldogságot" meg ne hajszold. Nem létezik, az élet nem tündérmese. Csak kevés olyan ember van, aki azt dolgozik, amit szeret. A legtöbben hasonlóan járunk munkába, mint te. Sokunkon a gyerek nevelésével, etetésével, járó nyomás is van. Rengeteg ember meg már 20.án azon gondolkozik a munkában, amit gyűlöl, és utál csinálni, hogy miből vesz új cipőt a gyereknek. Ebbe gondolj bele. Ettől még nem kell, hogy neked is rossz legyen. Sőt tegyél magadért!

Az órád viszont ketyeg. Még van legalább három nagy feladatod. "Egyet apának, egyet anyának, és minimum egyet a hazának." Amire egyre kevesebb időd van, és a férjedtől egyre kisebb a valószínűsége, hogy megkapod. 40 évesen, meg már nem mindenki tud gyereket csinálni, vagy szülni. Leginkább ezért kéne lelépned.