A férjem egy papucs, de nem miattam. Mit tehetnék, hogy újra férfi legyen?

27 éves vagyok, férjem 33. Öt éve vagyunk együtt, két éve házasok. Amikor összejöttünk, egy igazi férfi volt. Határozott de nem erőszakoskodó. Humoros, sokszor olyan "gonoszkodó" módon (minketten imádjuk ezt a fajta humort). Mindkettőnk elég makacs volt, az ismerőseink nem is értették, hogy mi ketten hogyan működhetünk. De működtünk. Valami viszont történt az esküvőnk óta, a férjem lassan de biztosan átment papucsba. A szexben eltűnt az a vadság ami régen volt, szeretem a gyengédséget de ez már túlzás. Imádtam a kis kedvességeit,például az ágyba reggelit vasárnaponként (én szombaton vagyok a soros)de most már ez is túlzás.

Továbbá szinte sose találkozik már a barátaival. Eddig mindig legalább heti egy estét külön töltöttünk a saját baráti társaságainkkal (szerintem ez rettentő fontos egy házasságban) de ő most már soha se megy sehova, csak velem. Mondtam neki, hogy menjen el munka után a haverjaival de nem szeretne. Ha közösen megyünk valami partiba, vacsorára mindig nyakamon lóg pedig régebben ő volt a társaság közepe. Mindig be volt zsongva, az egyik kedvenc játékunk az volt, hogy melyikünk tud több telefonszámot bezsebelni egy kis flörtöléssel(kissé becsípve) Most ha felhozom az ötletet, akkor csak legyint, hogy majd legközelebb. Márciusban az egyik barátja felhívott engem, hogy miért nem engedem el a férjem egy hosszú hétvégére velük. Értetlenkedve montam neki, hogy fogalmam sincs miről beszél. Mint kiderült az én uram meg lett hívva egy igazi horgászós, vadászós pasis hétvégére de ő lemondta, azzal z indoklással, hogy az asszony nem engedi.... Nem tudom ezt mire véljem...

Szeretnénk gyereket lassan (igazából már bármikor terhes lehetek, rajtunk nem fog múlni) és nagyon félek, hogy ha már a baba előtt befáradt a kapcsolatunk akkor mi lesz utána?

Én igyekszem vissza hozni azt a szenvedélyes férfit akibe beleszerettem (szexi fehérnemű, új pózok, szerepjáték ajánlása, random smár és természetesen beszélgetés) de egyszerűen nem megy. Ő őszíntén nevet a vicceimen, azt mondja, hogy boldog, szeret és imád. Én meg már nem tudom. A humora már nem vicces, munka után nem izgat a gondolat, hogy haza ért-e már a férjem. A szex unalmas, gyenge.

Az első gondolatom az volt, hogy biztos megcsal, de ezt róla tényleg nem tudom elképzelni. Mielőtt összejöttünk évekig barátok voltunk, tudom, hogy egy hűséges típus. Még azt a barátnőjét se csalta meg akivel már szakítani készült. Továbbá a legjobb barátja, egyik kollégája az én gyermekkori barátom. Szólt volna. Valamint nem is lenne ideje egy afférra, vagy dolgozik vagy otthon van. Meg egyébként is, megbízom benne,ő egy jó ember.

Aztán arra gondoltam, hogy depressziós, de ezt is elvetettem. Ismerem őt, a barátai, család tagjai is. Felismernénk. Plusz egy este alkoholtól enyhén mámorosan lelkiztünk több órán át, teljesen őszínték voltunk egymással, elmondtam neki a félelmeimet, de ő megnyugtatott, hogy igenis boldog.

Ha eddig elolvastad kedves olvasó, akkor köszönöm, kérdésem tehát az lenne, hogy mit is tehetnék, hogy újra az a szenvedélyes pasi legyen?