Bajban ismerszik meg az ember?

10 éve vagyunk együtt a férjemmel. Van egy 17 hónapos kislányunk és 18 hetes kismama vagyok, tervezett mindkét gyerek. Nagyon aktív kismama voltam, jöttem-mentem, sportoltam, semmi gond nem volt. 2,5 hete elkezdett ömleni belölem ebéd közben a vér. Azonnal kórház, kiderült, hogy van egy minimális lepényleválásom 1 hétig szigorúan feküdnöm kellett. Majd a kontroll UH-on kiderült, hogy a leválás majdnem teljesen meggyógyult, de lett egy hematómám, így még 2 hétig feküdnöm kell. A szüleim még dolgoznak, de ebben a 3 hétben maximálisan alkalmazkodva a férjemhez veszik ki a szabijaikat, hogy a kislányunkkal legyenek és tudjak feküdni. Van, hogy azt mondja a férjem, hogy kedden itthon tud lenni, majd hétfő este 10-kor közli, hogy mégsem. Vagy egyedül vagyok itthon akkor a kislányunkkal, mert hát fekve is lehet játszani, mondja Ő. Vagy szó nélkül a szüleim valahogy megoldják, hogy másnap jöjjenek hozzánk és ne menjenek dolgozni, de egy rossz szavuk sincs emiatt. Az Ő szülei messze vannak sajnos, nem tudnak segíteni sajnos. Egyfolytában megszól azért, mert fekszem. Hogy nincs itthon egy csomó minden (nem én vásárolok, hanem Ő amúgy...?!), hogy hogyan lehet úgy lenni, hogy nem megyek ki sétálni, meg fogok hízni,... Egyszerűen nem értem. Úgy vagyok vele, hogy inkább most betartom szigorúan ezt a 3 hetet, minthogy aztán még többet kelljen feküdnöm és sajnos ez sem garancia, hogy nem kell tovább. Borzasztó nagyot csalódtam benne és folyamatosan napról napra mindennap. Egyfolytában károg, hogy ez így lesz még 5 hónapot. Nem tudom mit gondoljak... megszakad a szívem, hogy így viselkedik.