Megbocsájtanátok a párotoknak, ha megcsalna?

Tisztelt Jedi mester.

Így igaz,ha valami nem működik akkor lehet választani hogy leélem az életem szarul,vagy kilépek és keresek olyan embert akivel öröm minden perc. Egyébként meg minden megfelelni és elítélni akaró ember bekaphatja,az én életemet magamnak élem és nem a külső megfelelésnek.

A Youghurt legyen veletek ! :)

Tisztelt Toga Aty!

Amit én eddig tapasztaltam e Földi rövid pályafutásom alatt, h. az emberek igen jelentős része

a) FÉLELEMBEN él, s nem mer változtatni, ergo változni sem. Fél attól, hogy egyedül marad, megcsalj/elhagyja párja, nem tudja kifizetni a számlát, hogy nem fog sikerülni, hogy boldogtalan lesz.. egyszóval annyira a félelemben él... olyannyira, hogy már észre sem veszi, mennyire. Mert már megszokta. (Mondom a többség!)

b) A szülői, össz-társadalmi MEGFELELÉSI, megfeleltetési kényszer rabságában vívódik napról napra. Úgy is nevezhetnénk: Mások (élet-társ, szülő, anyós, kollega, barát, stb) elvárásainak akar foggal-körömmel MINDENÁRON megfelelni. Tehát a környezete kedvéért cselekszik, azaz él, s nem a saját kedvéért, saját magáért. (Ahogyan Te is írtad)

De, ha jobban belegondolunk, ez utóbbi megfelelési kényszert is a FÉLELEM motiválja. Mert

vajon mit fog gondolni rólam XY, ha ezt, vagy azt nem teszem meg, vagy éppen ellent mondok neki, esetleg visszapofázok... ugye?

Félek attól, h. akkor nem fog rendes, szófogadó, példa-követő, hit-hű embernek tartani. Félek a várható reakciójától... Mert miért is? Mert fontosabbnak tartom az Ő véleményét, amit rólam alkot, mint a saját életem alakulását, ami meg csak az enyém. Ezért aztán nem azt teszem, amit őszintén jónak gondolok, hanem azt teszem, amit Ő tart helyesnek, amit Ő elvár tőlem, tehát megpróbálok MEGFELELNI az elvárásainak.

És ezt lehet tenni KÉNYSZERESEN is év-tizedeken keresztül... Mindig csak Mások kedvében járni, miközben meg szenvedek ettől. De ez szokott előfordulni akár pár-kapcsolatban is.

Az ERŐ legyen Veletek!